Bombanők: női főszerep a terrorizmusban

„A terrorcselekedetek mögött rejtőző motivációk keresése fontos a terrorizmus által okozott szorongás csökkentésében. Egy összefüggő történet alkotása elengedhetetlen ahhoz, hogy megpróbáljuk a felfoghatatlan viselkedést mégis megérteni. Sajnos ez egy kiemelkedően nehéz feladat, hiszen ritka esemény, hogy valaki le tudjon ülni egy terroristával beszélgetni a cselekedetei okairól, így a tudományok sem tudnak pontos válaszokkal szolgálni.

Kézenfekvő magyarázatnak tűnhet, hogy a terroristák egyszerűen őrültek. Általánosan azonban a kutatók úgy vélik, sem a férfi, sem pedig a női terroristák nem szenvednek különleges pszichológiai rendellenességektől (Post, 2007; Speckhard és Akhmedova, 2006). Sokan továbbá úgy tartják, a női terroristákat hasonló motivációk vezérlik, mint a férfi terroristákat (Laster és Erez, 2015). Mégis van néhány teória, mely kifejezetten bizonyos nők motivációira fokuszál. Ezek közé tartozik például a bosszúvágy. Ezt kiválthatja rokonaik megkínzása, meggyilkolása az ellenséges katonák által, esetleg saját megerőszakolásuk. Egy ilyen erőszakos megszégyenítést követően bizonyos vallások szerint a fiatal nők nem mehetnek férjhez. Így egy terrorista csoport tagjaként a küzdelem új célt adhat egy látszólag értéktelen életnek.

Lehetséges, hogy ezek a magyarázatok bizonyos szituációkban helytállóak. Egyértelműen azonban nem tudjuk megmondani, miért dönt valaki úgy, hogy egy terrorista csoport tagjává válik. A nemekhez kötődő sztereotípiák látványosak a témát érintő kutatásokban és a médiában egyaránt (Hoogensen, 2005). Amikor egy női terroristáról hallunk, hajlamosak vagyunk elgondolkodni, »vajon egy nő hogy lehet képes ilyen szörnyűségekre?« E kérdés többek között abból a feltételezésből ered, hogy a nők az élet gondozói, nem pusztítói, hogy ők természetükből adódóan otthonteremtők, akik a békességet táplálják. Az efféle nemi sztereotípiák azonban veszélyesek lehetnek, amennyiben a terrorizmus elleni stratégiáknál nem vagyunk figyelmesek. Jelenlétük ugyanis hamis következtetésekhez vezethet, és egy olyan réshez a stratégiákban, melyet könnyen kihasználhatnak azok, akik elfogultságunkat ismerik, és nem félnek ellenünk felhasználni.”