„Amikor Hannah Arendt a gonosz banalitásáról ír, a Tusványoson, Orbán Viktor beszéde alatt történteket is érthetőbbé teszi számunkra. Arendt az Adolf Eichmann SS-Obersturmbannführer peréről írt könyvében egy új megközelítést ad a gonoszságra, és azt állítja, hogy Eichmann nem »úgy döntött«, hogy »gazember lesz«, hanem »köznyelven szólva, egyszerűen nem fogta fel, hogy mit csinál«. Jézussal szólva »Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek«, Marx-szal szólva »nem tudják, de teszik«. Arendt így ír: »a puszta gondolattalanság – ami semmiképpen sem azonos az ostobasággal – rendelte őt arra, hogy korának egyik legnagyobb bűnöse legyen.«
A Tusványoson földre rángatott és megtépett, majd lekurvázott lány története is ezt a gondolattalanságot illusztrálja. A szakrális eseményt – ahol az egybegyűltek elsöprő többsége Orbán Viktor híve, és vélhetően világnézetét is ehhez igazítja – egy sípoló lány zavarta meg, azaz profanizálta. Ez a kizökkenés elemi gyűlöletet szított, és a testi közelségbe kerülő másvélemény – aki egymagában hordozza a ballib, a migránssimogató, a sorosista civil, a gyurcsányista, a brüsszelita stb. képét – ellen végre cselekedni lehetett. Ami mostanáig csak a magyarországi sajtó szimulákruma volt, az valósággá változott – mondhatni Soros lejött a plakátról és szemberöhögött az emberekkel.”