„A két ország közti kapcsolatok deklaráltan jók. Összefogás mutatkozik egy magasabb cél érdekében – közös, V4 fellépés a migránstémában – Brüsszel ellensúlyozására. Ennek ára ugyanakkor, hogy a problémás kérdések jegelve vannak (mint pl. a kettős állampolgárság kérdése, a Malina Hedvig ügy, a Beneš-dekrétumok, Dél-Szlovákia gazdasági és infrastrukturális alulfejlesztése, dunaszerdahelyi szurkolóverés, stb.) Milyen gyakorlati előnyei vannak a mosolydiplomáciának az itteni magyarok számára?
(Hallgat.) Ha azt mondanám, hogy rosszabb is lehetne, akkor nyilván cinikusnak tartanának, és nem is nagyon tudnék védekezni. De ha az elmúlt 27 évet vesszük alapul, akkor talán mégsem tűnik annyira cinikusnak ez a kijelentés, mert volt ennél rosszabb is az utódállamokban, a szomszédos országokban élő magyar közösségeknek a helyzete.
(...)
Szó sincs arról, hogy befejezettnek tekintenénk ezt a folyamatot, de mégis, Szerbiában, a Délvidéken a magyar közösségnek olyan kulturális autonómiája és olyan respektje van a belgrádi kormány részéről, amit valószínűleg az összes szomszédos államban élő magyar közösség irigykedve néz, és egyelőre csak célként tudja kitűzni a maga programjában. Ez egy pragmatikus hozzáállásból indult ki, és jutott el idáig. Persze Szerbia helyzete, Jugoszlávia szétesésétől fogva társadalomlélektani okokból teljesen más…
(...)
A választások előtt ön komoly szerepet vállal a határon túli nemzetrészek tekintetében. Erdélyben a legutóbbi parlamenti választások előtt politikai összefogást sürgetett, mert mint fogalmazott, a széthúzás olyan fényűzés, mely megengedhetetlen, ezért fel kell rázni mindenkit. Ugyanakkor elmondta azt is, hogy az erdélyi magyarok számára a Felvidék intő jel, mert itt nemzetárulás történt. Hozzátette, hogy a Most-Híd nem magyar párt, Bugár Béla pedig olyan szlovák politikus, aki jól beszél magyarul. Miben más az erdélyi és a felvidéki helyzet?
Erdélyben eddig még nem történt sikeres törekvés arra, hogy a magyarságot úgy osszák meg, hogy egyáltalán azt is kétségbe vonják, hogy szükség van-e etnikai alapú politikai képviseletre. Itt Felvidéken, Szlovákiában nemcsak hogy megtörtént, hanem azzal a tragikus következménnyel járt, hogy a – szerintem helyesen – etnikai alapú nemzeti érdekérvényesítésre szerződött Magyar Közösség Pártja kibukott a pozsonyi parlamentből, amivel jelentősen romlott a magyar közösség politikai érdekérvényesítő képessége. A Most-Híd nem magyar párt, a Most-Híd egy olyan szlovák párt, amelyik mutat bizonyos érdeklődést a magyar közösség ügyei iránt. Ez a leglényegesebb különbség.”