Nagy-Ausztria kontra Nagy-Magyarország. Vágó István és Puzsér Róbert vitája a történész szemével

„Talán ebből a rövid, és mindenképpen felületes áttekintésből is világos, hogy az osztrák nemzettudat az Osztrák Császárság területeivel kapcsolatban csak rendkívül felületesen, vagy egyáltalán nem nyilvánult meg. Ez alól a már említett csehországi németség volt részben kivétel, hiszen ők erősebben kötődtek Ausztriához, ám a harmincas években ott is megváltozott az ezzel kapcsolatos közfelfogás, és inkább Németországra figyeltek a későbbiekben. A másik, sokkal erőteljesebb kivétel, Dél-Tirol volt. Dél-Tirolra utaló emlékművet ugyanis találunk az osztrákoknál. Ennek azonban nemcsak az osztrák nemzeti tudat az oka, hanem a tartományok tudata. A Voralbergben vagy Karinthiában élők nem elsősorban németként, vagy osztrákként definiálták magukat a huszadik század elején, hanem voralbergiként, karinthiaiként. (...)

Ha összehasonlítjuk az osztrákok veszteségeit a magyarokéval, akkor kétség nem fér hozzá, hogy a mérleg rendkívül erősen az utóbbi felé billen. Míg az osztrákok saját nemzeti tudata a világháború végén még egyszerűen nem alakult ki, addig ugyanez Magyarországra nem mondható el. Bosznia-Hercegovina vagy Bukovina birtoklása soha nem képezte az osztrák identitás meghatározó részét, hiszen mire az meggyökeresedett a második világháború után, addigra ezek a területek évtizedek óta más országokhoz tartoztak. Magyarországon azonban a határ másik oldalára került városok és területek olyan kulturális emlékekkel vannak tele, amelyhez hasonlót Ausztriának az Osztrák Császárságtól elcsatolt területek nem adtak. Lemberg vagy Laibach nem váltak osztrák városokká, míg Kolozsvárról vagy Kassáról, az etnikailag vegyes lakosság ellenére is elmondható, hogy a magyar nemzeti tudatban magyar városokként szerepeltek. (Tegyük hozzá, hogy e tekintetben a Nagy-Magyarország matricák is pontatlanok, hiszen Horvátország társult ország volt, ezt még a kortárs magyarok többsége is elismerte, más kérdés, hogy mind a horvát, mind a magyar politikusok másféle tartalommal kívánták megtölteni).

Vágó István az osztrákok említésével vélhetően arra akart utalni, hogy a világtörténelem során nem Magyarország volt az, amelyik egy háborút lezáró békével a legrosszabbul járt. A konkrét történelmi kérdésben alkalmazott példája azonban a fentebb elsorolt okok miatt erősen sántított. Az osztrák nemzettudatnak az első világháborút lezáró béke korántsem tudott akkora sebet okozni, mivel az még ki sem alakult a békeszerződés idején. A fentiek alapján a két fél vitájában, legalábbis a történelmi vonatkozásokat tekintve, Puzsér Róbertnek volt igaza.”