„Egy olyan gyűlölethullám elszabadításának része, sőt – félve mondom – még csak előkészülete ez a Soros György elleni plakátkampány, amelyre jó érzésű embernek még akkor is nemet kell mondania, ha mondjuk a migráció vagy más kérdésben a kormánnyal ért egyet. Mert az ilyen gyűlölet árt, megmérgezi a szíveket, ellehetetleníti a normális közéleti diskurzust, az ország valós problémáit elfedi. Ettől a gondjaink, bajaink megoldása nem közelebb, hanem távolabb kerül. Tehát rossz az országnak.
És pontosan ezért is lehet rossz ennek a plakátnak az antiszemitizmus-keretben való értelmezése. Nem csupán azért, mert úgy néz ki, mintha kizárólag a zsidó közösség ügye lenne a plakátkampány elleni fellépés – ezt a kontextust próbálja Orbán is megteremteni, amikor csak a Mazsihisz elnökének válaszol a plakátkampány kapcsán, és ahogy válaszol neki, mintha a zsidó közösséggel állnának vitában. Hanem azért is rossz, mert a kampány hatásmechanizmusairól egyszerűen nem beszélünk, nem próbáljuk megérteni, így nem is tudunk cselekedni ellene, és az emberek immunitása sem alakul ki azáltal, hogy tudják, hogyan hat rájuk a plakát.
Ez a plakátkampány nem antiszemitizmus kérdése, hanem racionalitás, emberség és hazaszeretet kérdése. Nem pakolunk ki egy embert ellenségként az utcára (meg megtaposni a villamos padlójára), és a velünk egyet nem értő honfitársainkat nem jelöljük meg hazaárulóként. Az országot jó irányba kormányozni akaró kormány egyszerűen nem kelt ennyire durván, szakszerűen gyűlöletet, mert az csak és kizárólag rossz irányba vezethet.”