Lassan ufónak nézzük azokat, akik megházasodnak

„Ehhez a témához kapcsolódik az Elveszett apák nyomában című blogbejegyzése, amelyben azt írta, hogy társadalmunk krízisei, a hit, az értékek és a tekintély válsága egyebek mellett az apahiányból ered.

Az anyai és az apai szeretet karaktere más. Az anya óv, véd, gondoskodik, az apa arra tanítja a gyermekét, hogyan küzdjön meg a problémákkal, váljon önállóvá. A szülők válásakor a bíróság a legtöbbször az anyánál helyezi el a gyereket. Nem véletlen, hogy manapság általános jelenség a »mamahotel«. Az apa nélküli társadalomban a felnőttek elfelejtik elhagyni az anyai világot, az otthoni fészket, mert nincs, aki kilökje őket, nincs, aki azt mondja, most már állj a saját lábadra. Egyebek mellett ez az oka, hogy a mai fiatalok közül sokan képtelenek felnőni, felelősséget és kockázatot vállalni.

Egészen sajátos témákról is ír, például hogy miként éli meg a pap, amikor »kritikus keresztények« másik templomot, atyát keresnek. Gyakori jelenség a hívek »népvándorlása«?

Budapesten igen. A szentbeszéd zseniális lehetőség arra, hogy a pap megfogalmazza gondolatait, ugyanakkor kihívás is, hogy tud-e olyat mondani a híveknek, amitől azt érzik, hogy érdemes volt eljönni a misére. Nem mindig sikerül. Nekem például azért, mert front van, vagy mert egész hétvégén gyerekeket táboroztattam. Nekünk, papoknak persze kötelességünk mindent megtenni azért, hogy a mise lelki feltöltődést jelentsen a híveknek, de mi is emberek vagyunk. A papnak is lehet rossz napja, lehet fáradt vagy beteg. Jézus, a Megváltó az egyedül tökéletes. A pap pedig az, akin keresztül a hívekhez szól.

És mit csináljanak a hívek, ha valami időről időre nem tetszik nekik a misén?

Nyugodtan szólítsák meg a papot, és mondják el a véleményüket. Saját híveimet is arra biztatom, fogalmazzák meg a pozitív és a negatív kritikát is, mert nem biztos, hogy magamtól rájövök, mit csinálok rosszul.

Közben azzal is számolni kell – ahogy egyik bejegyzésében írta –, hogy lassan kiürülnek a templomok. Világtendencia, hogy egyre kevesebb a hívő?

Nem is elsősorban a hitetlenség a jellemző a mai világra, hanem inkább az, hogy szinte bármiben hiszünk: ezotériában, lélekvándorlásban. Mindenki vágyik a hitre, arra a tudatra, hogy a látható, tapasztalható világon túl létezik egy magasabb rendű lény vagy erő. Szerintem nekünk, papoknak újra és újra el kell mondanunk, hogy aki a felhőkön túl van, az nem más, mint az élő Isten, aki lejött hozzánk, és bemutatkozott Jézus Krisztusban. Szerintem nagyon hamar eljön az az idő, amikor újra megtelnek a templomok.

Sokféle kritika éri az egyházat mostanában. Például hogy bizonyos kérdésekben nem tud megújulni. Mit gondol, jogos elvárás az egyháztól, hogy haladjon a korral?

Jézus elmondta a kinyilatkoztatást a mennyei Atyáról, az örök üdvösségről, és rábízta az apostolokra, hogy adják tovább a tanítását. Nekünk, papoknak az a feladatunk, hogy hirdessük az evangéliumot, megváltoztatni azonban nincs jogunk. Abban sem dönthetünk másképp, hogy mi bűn, mi nem az. Ezt Isten nyilatkoztatta ki a Szentírásban. Hogy aktuális példát említsek – nemrég volt a Pride –, a melegházasságot illetően sem tudunk mást mondani, mint ami a Szentírásban van, márpedig az egyértelműen ellenzi az azonos neműek házasságát. Abban viszont tudunk haladni a korral, hogy milyen felületeken hirdetjük az evangéliumot. Az ókorban elmondták a tanítást a vándorprédikátorok, a középkorban leírták kódexekben, most pedig Facebookon, Youtube-on keresztül is szólunk a hívekhez.”