Számlát tetszik-e kérni?

„Ezeknek nem adózom! Ennyit nem adózom! Ilyen bonyolult rendszer mellett nem adózom! Úgysem kapnak el, minek adózzam?! Érvek és ideológiák sorával tudják magyarázni sokan, miért is ne fizessen rendesen járulékot jóformán egy teljes szektor. Némi igazság lehet is bennük, sokat adózni tényleg nem kellemes, de ez mentségnek kevés. Autópályán is kevésnek tűnik néha a 130, az alattunk lévő sok lóerő sem szabad azonban, hogy könnyelmű száguldásra csábítson bennünket. Ahogy a lényegében társadalmi konszenzuson nyugvó adóelkerülés lehetősége sem.

Az elfogadható kompromisszum akár az offshore-lovagoknak megalkotott pénzmosó törvény mintájára is megszülethetne, ezúttal a pénzügyek fehérítésének egyértelmű szándékával. Kidolgozhatnának a törvényhozók egy új, egyszerűsített adóformát, ami nem több mint tíz-tizenöt százaléknyi terhet jelentene a háznál végzett szakmunkák esetében. Ellenben a törvény akár a hivatásától való eltiltással is fenyegethetné azt, aki még ennyit sem képes befizetni a közösbe.

Jól járna ezzel a vevő (a többség), hiszen a garancia érvényesítését is elősegítő papírt kapna az elvégzett munkáról, és tiszta lehetne a lelkiismerete. Jól járna a mester is hosszú távon, hiszen nem fenyegetné a revizor, talán még nyugdíjat is kapna később, és ne felejtsük el az ő lelkiismeretének tisztaságát sem, mert az is fontos. Az állam pedig egyértelműen jól jár, hiszen több lesz a bevétele.

Törvényt alkotni persze könnyebb, mint a fejekben rendet tenni, nagy tömegeket a tisztesség felé terelni. De valahol el kell kezdeni.”