Miféle párhuzam?

„Keserűen olvasom a párhuzamot a mostani menekültáradat és az 1956-os magyar forradalom leverése után menekülő forradalmárok között.

(...)

Nem tudom, hogy az a bizonyos Frans Timmermans, az Európai Bizottság első alelnöke – aki a migránsok/menekültek ügyében a magyar forradalmárokkal példázódott – ismer-e ilyen történeteket az 1956-os magyar forradalom résztvevőinek sorsáról. Ha ismerne, akkor biztosan tudná, hogy a menekült magyarok életét ugyan megmentették, de a lelki fájdalmát nem szüntethették meg. A kényszerű távozás traumái, a szülőföld (amiért a forradalomban harcba szálltak) elhagyásának kényszere egy életre szólóan nyomot hagyott a lelkekben. Ennek ellenére Timmermans most az Európába áradó szinte csupa férfiból álló tömegek elhelyezése kapcsán húzott párhuzamot a magyar forradalom menekültjeivel az Európai Parlament minapi strasbourgi ülésén, bírálva a menekültkvótákat elutasító Magyarországot.

Történészek rövid, pontos megfogalmazására figyelve a magyar menekültekkel példázódó párhuzam értelmetlenségét az európai vezető politikusok egysíkú politikai tralalájuk pillanatnyi szünetében talán megértenék. Akkor a diktatúra elleni lázadásában a Nyugat által magára hagyott, lényegében fegyvertelen, a szovjet tankok által letiport forradalmárok befogadásáról volt szó, most pedig az Európába igyekvő, afrikai és ázsiai hazájukat az embercsempészek bizniszének segítségével elhagyó, főként fiatal férfiak európai elhelyezése a nagy kérdés.”