A fantasztikum és a humor házassága nagyon szuper dolgokra képes, urban fantasy-szettinggel pedig én még nem nagyon olvastam ilyesmit. Coop, a magánéletében lúzer, munkájában profi tolvaj klasszikus főhős egy hasonló történethez, a körülötte megjelenő alakok és helyzetek pedig mind-mind ismerősek lehetnek innen vagy onnan: Kadrey nem ebben eredeti, hanem abban, hogy ebből a katyvaszból képes valami nagyjából értelmes és egyértelműen nevettető dolgot kihozni.
Ilyen felütéssel szerintem a siker egyetlen mércéje, hogy mennyire jól szórakozik az ember olvasás közben, és ezt az akadályt nálam tökéletesen vette a könyv. A legszórakoztatóbb talán a két világvége-szekta volt Caleximus hétvégére jótékonysági sütit sütő híveivel, illetve a halétterem felett lakó Nagy Sötéttel, izé, Sötét Nagysággal, aki pedig híveivel együtt Abaddon elkötelezettje. Olvasás közben a Lawrence Block-olvasóknak egyébkén nem egyszer eszébe juthat Bernie Rhodenbarr alakja is, le is poroltam a könyveket a polcon, mert már régen olvastam.
Kadrey-nek bejöhetett az új világ, ugyanis idén februárban már meg is jelent a második kötet, amiben Coop és barátai egy múmiával szállnak szembe, aki vissza akarja hozni kedvesét a világba. A kedvese azonban – mily meglepő! – el akarja pusztítani a Földet. Én nem bánnám, ha ezt is olvashatnánk majd magyarul. Állítólag lesz benne egy elefánt is, aki egyáltalán nincs lenyűgözve.
*