És aztán jött az az elsöprő vihar Martoson…

A kritikus szemléletben, a mindent mindenkitől jobban tudásban, és lenézésben koncentráltan magas mifelénk az egy négyzetméterre esők aránya. Értékalapút, maradandót és hasznosat alkotni viszont annál kevesebben tudnak, sőt akadnak olyanok is, akiknek érdekellentétük okán éppen a rombolás a kenyerük, s abban lelik 30 ezüstnyi örömüket, ha gátolják más építését. 

Körülnézve a felvidéki állapotokon, élek a gyanúperrel, hogy sajnos az elmúlt évtizedekben ezeknek állt a zászló és jól haladnak alantas munkájukban. Éppen ezért minden olyan kezdeményezés mellé, ami ezt a siralmas állapotot csak egy hajszálnyival is jobbá tudja tenni, a tenni akaró és tettekre kész embereknek kötelességük odaállni, irigység, rosszindulat és fenntartások nélkül.

(...)

Közel százévnyi meghurcoltatás, üldöztetés, megalázás és kényszerítés után, közösségünk huszonnegyedik órájában bár »valahol szörnyű vihar lehetett, melyben egy nemzet elveszett«, de Martoson egy nemzedék megszületett, melynek hivatása magyar, küldetése európai.