„Nem rossz – csettintett elismerően Virág elvtárs a túlvilágon – ezek a fiúk egy hét alatt három népellenes szabotázst is találtak! Határozottan tanulékonyak, nem szégyellenek visszanyúlni a klasszikusokhoz. A szép ötvenes években is ha megdöglött egy tehén a téeszben, akkor bebizonyítottuk két emberről, hogy az USA zsoldjában álló szabotőrök és ők ölték meg a Piroskát, nem a fűtetlen istálló.
Olvasom, hogy odalent sokadjára is bedöglött az élenjáró szovjet technikával felújított hármas metró. Nem záródik az ajtó. A nép pedig már majdnem azt gondolta, hogy a metrótendert nyelvespuszira megkapó testvéri oroszok hanyagsága tehet mindenről!
Szerencsére ott van ez a téeszelnök, akarom mondani főpolgármester úr. Kreatív fiú: kiáll a nép elé, kezében egy fakockával és bejelenti, hogy ismeretlen támadó azt csempészte az ajtórésbe. Aztán az ávó, akarom mondani a nemzetbiztonság által védett Budapesti Közlekedési Központ számítógépes hálózatát feltöri mindenféle vakációzó középiskolás. Kikerül a rendszerből az összes utas minden személyes adata. (Ugye barátaim, hogy nem véletlenül tiltottuk be a kibernetikát?!) A nép mit gondolna ilyenkor a buta fejével? Hogy a közlekedési központ hálózata egy nagy vacak?”