A reinkarnálódott levéltáros még nem áll készen egy új világ felfedezésére

„A látszat mesterit olvasva az az érzésünk, hogy ez a regény valaha hosszabb lehetett, de sokat kellett belőle húzni, a leíró részek erősebbek lettek volna, ha hosszabban áshatjuk bele magunkat. A történet esetleges csavarjai nem ütnek akkorát, mint szeretnének, a mellékszereplők pedig érdekesebbek lehettek volna ha nagyobb szerepet kapnak. A szerző folytatásban gondolkodik – a cím is erre utal – de Hármastáj egyelőre nem az a fantasy-világ ahova nagyon visszavágynék.A fantasy sajátossága, hogy nagyon nagy mértékben várja el az együttműködést a tekintetben, hogy az olvasó használja a képzelőerejét. Ehhez persze a szerző részéről szükséges a részletes leírásokkal, egy-egy karakter hosszas kifejtésével vagy a felfestett világ logikájával így hitelességével elfogadhatóvá, átélhetővé tenni azt. A látszat mesterei ezt viszont csak helyeként képes megadni. Nyelvi leleményként eleinte ugyan szórakoztató az egyes szám első személyű elbeszélés de hamar ráun az olvasó.”