Utópista kapitalizmus

„Magyarország 2008 után:

Orbán Viktor a neoliberális modellel együtt a liberális demokráciát is bukottnak láttatta, amikor 2010-en legyőzte ellenfeleit, és Brüsszel nem engedte meg a Bajnai-féle szigorú költségvetés felrúgását. Elvette a magánnyugdíjpénztárak vagyonát és megmondta előre, hogy mi jön a liberális demokrácia után.

Jött propaganda, unortodoxia (?) illiberális demokrácia (?) és ennek ellenére is csak gyenge közepes maradt a magyar gazdaság teljesítménye, az is nagyrészt az EU támogatásoknak és a duális gazdaság globális szereplőinek köszönhetően. Az osztrákok életszínvonala a propagandában közeledett, néha le is maradt, de a valóságban tovább távolodott. Viszont legalább Putyin gyakrabban látogat hazánkba, ami egyenlőre lelkileg jelent sokat, néhányaknak.

A magyar társadalom alján élő harmad odanőtt a múltbeli teljes szegénységhez, az anyaföldhöz, csak fölfelé nyúlt, tágult, gazdagodott a NER. A magyarok vagyoni egyenlőtlenségének országos csúcsa már a munkaalapú társadalomban dőlt meg. Elértük végre! Éljen a munka! Éljen a strómanok munkája!

Az USA és az EU 2008 után:

Amikor már úgy tűnt, hogy a 2008-ban kirobbanó válság amortizálja a neokonzervatív-neoliberális modellt, egyben a liberális demokráciát is, amikor Orbán Viktor meghirdette az illiberális államot, amikor éveken át a W alakú válsággal riogatták egymást a közgazdászok, akkor az USA-ban kitalálták, hogy a gazdaság két szférájában ellentétes kezelést alkalmaznak.

A monetáris szférában elképesztő mértékű, a GDP 25 %-át kitevő pénznyomtatással (QE) élénkítettek, a FED lett az USA legnagyobb hitelezője (az állampapírok vevője), Japán és Kína előtt, tehát az USA nem csak a világnak tartozik a saját pénzével, hanem önmagának is, – legfeljebb nem adja meg. És még mindig alig van infláció!

Ezzel egyidőben a fiskális szférában évi 1,5 %-os költségvetési megszorítással egyensúlyjavítást hajtottak végre.

Egyszerre, de más szférában alkalmazták a »sósvízi« (óceánok menti iskolák, keynesiánus, nem egyensúlyi, élénkítő) közgazdászok eszköztárát és az »édesvízi« (Nagy-tavak menti iskolák, neokon-neoliberális, egyensúlyi, megszorító) közgazdászok eszköztárát, és talán ez volt a kilábalás kulcsa, talán a jövőbeli bukásé is, de az bizonyos, hogy növelte a vagyoni egyenlőtlenséget.”