Amikor már úgy tűnt, hogy a 2008-ban kirobbanó válság amortizálja a neokonzervatív-neoliberális modellt, egyben a liberális demokráciát is, amikor Orbán Viktor meghirdette az illiberális államot, amikor éveken át a W alakú válsággal riogatták egymást a közgazdászok, akkor az USA-ban kitalálták, hogy a gazdaság két szférájában ellentétes kezelést alkalmaznak.
A monetáris szférában elképesztő mértékű, a GDP 25 %-át kitevő pénznyomtatással (QE) élénkítettek, a FED lett az USA legnagyobb hitelezője (az állampapírok vevője), Japán és Kína előtt, tehát az USA nem csak a világnak tartozik a saját pénzével, hanem önmagának is, – legfeljebb nem adja meg. És még mindig alig van infláció!
Ezzel egyidőben a fiskális szférában évi 1,5 %-os költségvetési megszorítással egyensúlyjavítást hajtottak végre.
Egyszerre, de más szférában alkalmazták a »sósvízi« (óceánok menti iskolák, keynesiánus, nem egyensúlyi, élénkítő) közgazdászok eszköztárát és az »édesvízi« (Nagy-tavak menti iskolák, neokon-neoliberális, egyensúlyi, megszorító) közgazdászok eszköztárát, és talán ez volt a kilábalás kulcsa, talán a jövőbeli bukásé is, de az bizonyos, hogy növelte a vagyoni egyenlőtlenséget.”