„Magyarországon az egyik központi politikai kérdéssé vált a migrációs krízis, annak számos aspektusával (lásd: arról sincs konszenzus, hogy a »menekültek«, vagy a »migránsok« kifejezést használjuk), megannyi vitát generálva elméleti és gyakorlati megközelítésekkel kapcsolatosan. A probléma kampányok témájává vált, a hagyományosan megosztott magyar társadalom pedig »idegengyűlölők« és »migránssimogatók« csoportjaira szakadt – mintha nem lett volna elég nehézkes egyébként is a társadalmi párbeszéd.
(...)
Ferenc pápa a világnapon az alábbi bejegyzést tette közzé a Twitteren:
»A menekültekkel való személyes találkozás elűzi a félelmeket és a torz ideológiákat, és segít növekedni az emberségben.«
Nem ellentmondva a pápa által megfogalmazottaknak, azt hozzá kell tennünk: a mindenki számára legideálisabb helyzetben mifelénk már nem lenne szabad menekültekkel találkozni. És ez nem embertársak megvetését jelenti, hanem éppen azt, ami egyébként az egyház társadalmi tanításának is sarokköve:
a segítséget kell a szükség helyére vinni.”