„Minden szabadságharcunkat kivétel nélkül elveszítettük, de – legutóbbi, 1956-os szabadságharcunktól eltekintve – a békéink fényes győzelmet mutatnak. Ez megszívlelendő gondolat mindannyiunknak, azzal kapcsolatban, hogy történelmünket milyen szemszögből kéne néznünk manapság. Ugyanakkor befolyásolja azt is, hogy a mai nappal, amikor az 1867-es kiegyezésre emlékezünk, hogyan gondolkodjunk annak a jelentőségéről.
Igazságtalan az, hogy míg 1848 márciusának idusa a mai napig piros betűs nemzeti ünnepként szerepel a naptárban, addig igazán bibliofilnak kell lennünk ahhoz, hogy a kiegyezéshez valós dátumot tudjunk kötni. 1867 nem lett a nemzeti emlékezet tárgya, nem emlékeztek meg rá diadalittasan, összesúgva vagy éppen lelkesen az évek során, pedig a nemzet döntő többsége áhítozta már ezt, de még inkább ennek a gyümölcseit, majd’ 18 éve. Persze 1867 nem lehetett volna meg 1848 nélkül, sőt azt sem túl nagy merészség állítani, hogy ami 1867-ben megvalósult, az lényegében 1848 legnagyszerűbb vívmányai, az április törvények egyenes folytatása, gyakorlati és elméleti megvalósulása egyszerre.
A kiegyezés három ember igaz eredménye, Deák Ferencé, gróf Andrássy Gyuláé és Ferenc Józsefé, aki ezután törvény és szokás szerint apostoli magyar király lett. És pontosan ő emlékezett így, hogy a kiegyezés – amely négy magyar törvényt is jelentett – meg tudott valósulni, több éves közjogi és politikai folyamat kapcsán. A történelem nem kő, hanem sokkal inkább folyó – Deák nem vett részt a polgárháborús őrületben, amelybe Kossuth Lajos és az általa irányított önös, soviniszta elemekkel mélyet átitatott, nem utolsósorban republikánus felhanggal bíró politika vezette a nemzetet 1849-ben. Andrássy követte ezt és megcsömörlött ebben később, sokakhoz hasonlóan felfedezte ennek rombolását, érvénytelenségét, és halálraítéltből Ferenc József egyik kedvenc minisztere lett. Az uralkodó szorgalmazta a kiváló magyar politikus szobrának a felállítását – ahol most megemlékezünk éppen – személyesen jelen volt és fájdalmában sírva is fakadt az avatáson.
Kevésszer fordult ez elő vele életében.
Különös epizód, hogy néhány évtizeddel azelőtt az ő nevében hirdették ki a gróf felett a halálos ítéletet, amelyet szimbolikusan végre is hajtottak.
Ferenc József pedig a megvalósult kiegyezés szimbóluma. Ő túlélte Deákot is, és Andrássyt is. Az uralkodó, aki megvédte a pártokráciától, a politikusoktól a népeit, igazi egységet kovácsolt, szuverénként a birodalomban. Eredménytelen, sok elemében öncélú korábbi politikáját képes volt revideálni az 1860-as években és az elkövetkező évtizedekben az Úristen megadta neki azt a kegyelmet, hogy nemcsak jóvátegye korábbi tévedéseit, hanem szorgalmasan elő is segítse, hogy a rábízott ország gyarapodjon, szépüljön, épüljön és a többség számára eljöjjön a hőn áhított jó kormányzás ideje. 1867. június 8-án koronázták meg a Budavári Koronázó Főtemplomban, ezzel betömve a majd’ két évtizedes közjogi hézagot.