Nem ismertek kegyelmet: összehangolt akciót hajtott végre egy palesztinbarát csoport az Egyesült Királyságban (VIDEÓ)
Továbbra sem nyugszanak az indulatok Nyugat-Európában.
Az angolok jobb szeretnek olyan nemzetnek tűnni, amely nem a meleg vizespalackjaitól elválaszthatatlan, hanem a pint sörétől. Illetve attól, amit ez tágabb értelemben jelent. Különösen tragikus időkben.
„Az angol hidegvér megannyi mosolyt fakasztó anekdotája lelhető fel az elmúlt évszázadok krónikáiban. Mind közül szűkszavúságában is a legkifejezőbb az, amit Lord Uxbridge-ről mesélnek. Az earl a waterlooi csatában tüntette ki magát bátorságával, amikor is a csatatéren újra és újra lovasrohamot vezetett a francia csapatok ellen. Nyolc lovat lőttek ki alóla. A kilencediken nyargalt Wellington mellett, amikor ismét szórni kezdte az ágyúgolyókat a francia tüzérség az angol lovasság felé. Uxbridge egyszer csak, mintha az időjárásról kezdene könnyed csevegést, így szólt a Vasherceghez:
– A mindenit, uram, elvesztettem a lábamat.
– A mindenit, uram, csakugyan! – válaszolta Wellington.
Az Uxbridge lábát amputáló tábori felcser feljegyezte, hogy jelzésére, miszerint kezdené a műtétet, az earl így felelt: »Amikor csak önnek megfelel.«
Uxbridge méltán híres angol understatementjét a Monthy Python 1983-as filmjének (Az élet értelme) egy jelenete is idézi. Ott egy amputált katona hogyléte felől érdeklődik felettese, mire a térdből csonkolt hadfi azt válaszolja: »Kicsit szúr.« (Illetve azt: amikor felébredt, eggyel több zoknija volt a kelleténél.)
George Mikes, a Magyarországról elszármazott újságíró Hogyan legyünk idegenek? című bestsellerében a »Miért nem pánikolnak az angolok?« kérdésre így válaszol: »Pánikolnak, csak éppen nagyon halkan.« Mikes olyanokat is írt, hogy a kontinentális Európában »az embereknek szexuális életük van; az angoloknak meleg vizespalackjaik«. És bár a szigetországban sokan ma is úgy ragaszkodnak a fűtetlen hálószobához és a szimpla üveges ablakhoz, mintha háború lenne, ezt a könyvét az Egyesült Királyságban soha nem bocsátották meg neki.
(...)
Hidegvérre Nagy-Britanniának a következő években nagy szüksége lesz. Meg kell vizsgálnia, hogy a kis köröket képes-e megőrizni akkor, amikor saját állampolgárai intéznek ellenük támadást. Olyanok, akik ezeket az értékeket láthatóan nem érzik már magukénak. Mindezt úgy, hogy a Brit-szigetek, ez az óriási hajó a kontinentális Európa partjainál épp felszedi horgonyát, és ismeretlen vizekre vitorlázik.
A fedélzeten minden bizonnyal gyakran hangzik majd el: Keep calm and carry on!”