„A 3-as metró felújítására a város tartalékainak mozgósításával összesen 167 milliárd forint jut. A Puskás stadion építésének költségei viszont 200 milliárd körül járnak. A 3-as metróról tudjuk, hogy az ország legforgalmasabb vasútvonala, amelyen naponta félmillió ember jár, akik számarányuknál sokkal jelentősebb adófizetők. A magyar fociról pedig azt tudjuk, hogy még Andorrától is sikerült kikapnunk. Ön szerint miféle prioritásokat, milyen értékrendet tükröz, hogy stadionra több jut, mint metróra?
Szerkesztő úr! Erről azt gondolom, hogy egyeseknek komoly élvezetet jelenthet, hogy megpróbálják a miniszterelnököt és a főpolgármestert összeugrasztani. Nem fog sikerülni. Őszinte válaszomat hadd kezdjem ott, hogy én még láttam erős magyar futballt, látom azt is, hogy mi van ma. Arról aztán nem is kívánom elmondani a véleményemet. Másodszor: hadd kérdezzek vissza. A stadionépítés talán az én kompetenciám? Az a tiszteletteljes javaslatom, hogy tessék szíves lenni ezt attól megkérdezni, aki a döntéseket a stadionok ügyében meghozza. Az illető biztos nem én vagyok.
Az összeugrasztás szándékáról annyit: én egy árva szót sem szóltam a miniszterelnökről.
Dehogynem: közvetve, de félreérthetetlenül. Vele egyébként a labdarúgásról is szoktunk vitatkozni, mert arról sem mindenben azonos a véleményünk. Tudható, hogy Kövér Lászlón kívül én vagyok az, aki egyes kérdésekben szokott a miniszterelnöktől eltérő álláspontot megfogalmazni, de ennél tovább én nem mennék. Az én dolgom a főváros. Ott igyekszem a munkámat végezni – ha hagyják –, ami nem mindig könnyű. De nem vagyok hajlandó a kormányt sportból is csak azért orron fricskázni, hogy az ellenzék ettől boldog legyen. Ez a helyzet.
Fricska vagy sem, önt mi, budapestiek választottuk meg. Azért, hogy a mi érdekeinket képviselje. Tehát nekünk tartozik felelősséggel. És azért került az első öt közé az országos népszerűségi listákon, mert sokan úgy gondolják, hogy igenis képes erre a képviseletre. Például a 3-as metró esetében is.