Dehogynem: közvetve, de félreérthetetlenül. Vele egyébként a labdarúgásról is szoktunk vitatkozni, mert arról sem mindenben azonos a véleményünk. Tudható, hogy Kövér Lászlón kívül én vagyok az, aki egyes kérdésekben szokott a miniszterelnöktől eltérő álláspontot megfogalmazni, de ennél tovább én nem mennék. Az én dolgom a főváros. Ott igyekszem a munkámat végezni – ha hagyják –, ami nem mindig könnyű. De nem vagyok hajlandó a kormányt sportból is csak azért orron fricskázni, hogy az ellenzék ettől boldog legyen. Ez a helyzet.
Fricska vagy sem, önt mi, budapestiek választottuk meg. Azért, hogy a mi érdekeinket képviselje. Tehát nekünk tartozik felelősséggel. És azért került az első öt közé az országos népszerűségi listákon, mert sokan úgy gondolják, hogy igenis képes erre a képviseletre. Például a 3-as metró esetében is.
Nem képviselném a budapestieket? Ki más küszködik sokszor szinte egyedül a 3-as metróért? Ki szokott még megnyikkanni a kormányoldalról? Mint hallotta, most sem tettem popsitörlő nyilatkozatot. Viszont okkal, ok nélkül nem fogok politikai feszültséget kelteni saját politikai közösségemben. Megmondom: a miniszterelnökkel sem mindenben értek egyet, de van közöttünk egy politikai szövetség. Én a grundetikán nevelkedtem. Ő mindig kiállt az én jelölésem mellett, és én nem úgy szocializálódtam, hogy egy ilyen embert bármikor hátba támadjak. Akkor sem, ha épp nem értünk egyet. Azt nem tudhatják a nagyszájúak, mit mondok négyszemközt.”