Megmagyarázni a megmagyarázhatatlant

„Az elmúlt napokban újabb magányos elmebetegek ejtettek ártatlan áldozatokat Európában: egy ittas orosz férfi, aki megölt kilenc embert a falujában, egy féltékeny spanyol, aki egész családját lemészárolta, és Londonról se feledkezzünk meg, ahol szintén meghaltak néhányan, bár kevesebben, mint az előbb említett esetekben. Az elkövetők valamennyien mentálisan instabil, pszichésen zavart emberek voltak – szörnyű tettüknek nincs köze ahhoz, hogy orosz pravoszlávnak, spanyol katolikusnak vagy arab muzulmánnak születtek, nincs köze ahhoz, hogy gyári munkásként vagy fogorvosként dolgoztak, sem pedig ahhoz, hogy őseik az első, a tizedik vagy a huszadik században érkeztek Európába. Most az a legfontosabb, hogy ezekre az iszonyatos eseményekre olyan válaszokat adjunk, amelyek elveszik az ilyen magányos elmebetegek kedvét attól, hogy a jövőben ezekhez hasonló értelmetlen és megmagyarázhatatlan borzalmakat okozzanak. Hadd szálljon az Iszlám Állam harcosainak meg a szélsőséges keresztény és buddhista terroristáknak a szívébe félelem, hadd rettegjenek ugyanígy Anders Breivik szellemi bűntársai, akik a fehér felsőbbrendűség nevében gyilkolnak. Mutassuk meg nekik az erőnket, mutassuk meg, hogy nem félemlítenek meg bennünket, ne hagyjuk, hogy a borzalmak hatására elbizonytalanodjunk, vegyünk példát a szabad világ vezetőjéről, aki még a globális felmelegedéstől sem zavartatja magát! Most, hogy mindannyian lecseréltük profilképeinket a Union Jackre, kiírtuk, hogy #prayforlondon, és elmondtuk, hogy az iszlám a béke vallása, koncentráljunk végre az igazán súlyos feladatra: a szélsőjobboldali propaganda elleni küzdelemre!

A terror életünk részévé vált – épp ahogy az IRA, az ETA vagy a Vörös Brigádok idején. S ahogy az IRA meg az ETA mögött húzódó erőszakos nacionalizmus, vagy a Vörös Brigádok mögött álló totalitárius bolsevizmus nem tehető felelőssé semmilyen terrorcselekményért, úgy Mohamed próféta békés és progresszív gondolatai sem felelősek a nevében lemészárolt ártatlanok haláláért. Ne essünk a populista általánosítás csapdájába: lássuk, hogy sok százmillió kommunista közül csak néhány lett Sztálin, Mao és Pol Pot, sok százmillió nacionalista soviniszta közül csak néhány lett Hitler, Franco és Pinochet – döntő többségük békés ember volt, aki csak nyugodtan szeretett volna élni. Az intézményesült kereszténység, vagyis a pápaság ugyanígy nem tehető felelőssé az inkvizícióért meg azért a rengeteg gonoszságért, amit az évszázadok során Krisztus nevében elkövettek – máig ható történelmi bűn, hogy II. János Pál ezekért bocsánatot kért, megteremtve ezzel a jelenleg tomboló iszlamofóbia hivatkozási alapjait.

A véresszájú, szélsőjobboldali uszítók szándékosan becsülik túl a terrorcselekmények jelentőségét, miközben mindennap ezrek és ezrek halnak meg közlekedési balesetekben – sok-sok nagyságrenddel többen, mint az úgynevezett iszlamista terror következtében. Legyenek szívesek a mélyen tisztelt soviniszták először is az autógyárak előtt tüntetni, aztán ha megállították a közutakon zajló vérfürdőt, majd ahhoz is lesz erkölcsi alapjuk, hogy a maguk kultúrája szerint élő, elnyomott vallásos embereket fenyegessenek. Ez a civilizáció életveszélyes életformát diktál, a háztartási balesetek, a kórházi fertőzések és a daganatos betegségek nap mint nap szedik áldozataikat – s ezt a menekültek százezrei is fel kell ismerjék: végzetes hiba volna túlbecsülniük polgárháborúik borzalmait, mert itt, Európában jó eséllyel ugyanúgy meghalnak majd.

A szélsőjobboldaliak intoleranciája élhetetlenné teszi Európát. Valójában ők okozzák a terrorcselekményeket – vessük csak tekintetünket Európa határain túlra, és lássuk, hogy iszlamofób közbeszéd nélkül milyen békés és befogadó világ létesült Líbiában, Szíriában vagy Afganisztánban! Ha Európában végre megvalósulna a tolerancia, az erőszak is egy csapásra megszűnne – ahogy London is a nyugalomnak és a kultúrák békés egymás mellett élésének legszebb példáját szolgáltatja azóta, hogy lakóinak többsége muszlim polgármestert választott. A nyitott határok politikájára leginkább azért van szükség, mert még mindig túl sok fasiszta lakja Európa országait: Németországban a bevándorlásellenes párt csaknem nyolc százalékon áll, miközben Franciaországban a Nemzeti Front húsz százaléknál is többet ért el. Ilyen ellenséges közegben, ennyi rasszizmus és előítélet kereszttüzében lehetetlen embereket integrálni – kár meglepődni azon, hogy néhányuknál elszakad a cérna.

Mutatkozik ugyanakkor egy nyilvánvaló összefüggés, amit egyre nehezebb elhallgatni: a terrorcselekmények mögött férfiak állnak. Az elkövetők kilencvenkilenc százaléka férfi, az áldozatok közt pedig feltűnően sok a nő – túl sok ahhoz, hogy erről hallgatni lehessen. Ha meg akarjuk magyarázni a megmagyarázhatatlant, vegyük észre, hogy a manchesteri és a londoni terror férfierőszak volt – férfi elkövetőkkel, férfias módszerekkel és férfias vérszomjjal. Merjük végre kimondani a nyilvánvalót: az erőszaknak nincs vallása és nincs bőrszíne – csakis pénisze van.”