„Hát ez k*rva szellemes, má' bocsánat” – üzente követőjének Gyurcsány (VIDEÓ)
„Aki meg úgy gondolja, hogy Gyurcsány a legjobb csávó a halpiacon, az meg a Gyurcsányra szavaz” – tette hozzá a DK-elnök.
Kedves professzor úr, jelzem önnek, hogy elmúlt az a világ, amikor ártatlan embereket mások véleményéért számon kérhetett. Ez már nem a kilencvenes évek: a kényszerelhatárolódtatások kora lejárt.
„Kedves Vágó István!
Fogja fel, kérem, kvízprofesszor úr, hogy a csehországi meg a magyarországi németek soha nem tekintették magukat osztrákoknak, továbbá sajátos gesztus az ország IQ-ját is megmérő szkeptikus humanistától a német kisebbségek felé irányuló határrevízió szándékát hiányolni – hiszen azt az Adolf Hitler vezette Német Nemzetiszocialista Munkáspárt már határozottan megtette az 1930-as évek második felében. Kíváncsi vagyok továbbá, professzor úr, hogy miként kell értelmezni bármelyik autón azt a matricát, amelyik a komplett Osztrák-Magyar Monarchiát Ausztriaként jelöli meg.
Másrészt: kedves professzor úr, jelzem önnek, hogy elmúlt az a világ, amikor ártatlan embereket mások viselkedéséért vagy véleményéért számon kérhetett. Ez már nem a kilencvenes évek: a kényszerelhatárolódtatások kora lejárt. Azért vagyok felelős, amit mondok és írok – senki és semmi másért. Az önök szent inkvizíciójának a Farkásházy Teddyvel, a Mester Ákossal meg a Lendvai Ildivel mára elveszett a hatalma az emberek lelke felett. Egy Gyurcsány nevű szélhámos megmérte az önök hitelét egy ország színe előtt, és kiderült, hogy az a járdaszint alatt van. Önök többé nem vadászhatnak le, nem szégyeníthetnek meg, nem taposhatnak el senkit. Legfeljebb az elcsépelt mantráikat mormolhatják egymásnak meg a családtagjaiknak.
A konkrét ügyről annyit, hogy ha körbenézne a facebook-oldalamon a professzor úr, látná, hogy korántsem csak önt, hanem engem is sok helyütt igen keményen gyaláznak, hazaárulóznak, zsidóznak – miközben engem igen keményen náciznak és fasisztáznak is, nagyrészt épp az ön facebook-követői. Nincs kapacitásom ezzel foglalkozni – ha folyton a hömpölygő mocskot takarítanám, nem volna időm dolgozni.
Ugye látja, István, hogy ez épp ellenkezője annak a gyakorlatnak, amellyel ön minden kicsit is kritikus véleményt kényszeresen tilt ki az oldaláról – az engem gyalázóknak azonban örömmel biztosít felületet. István, ön az utolsó, aki bármit szóvá tehet, de látom, hogy a kettős mérce még a cigisdoboznál is jobban kézre áll.
Üdvözlettel: Puzsér Róbert”