Veres Attila: Odakint sötétebb

„Igen, van retró és kortárs jelenségek, de ügyesen, finom iróniával kezelve. Nem azért kimondatlan valami, mert luk van a helyén a regény szövetében, hanem mert így tud a legjobban hozzájárulni a teljes képhez. A fejezetkezdő idézetek nem szimpla gegek, hanem magyarázzák a világot és oda-vissza reagálnak egymásra a szöveg többi részével. A gyerekkori események és az ex miatti nyűglődés pedig nem csak dísznek vagy önterápiának van, hanem aktívan formálja a főszereplő személyiségét (bár utóbbiból azért bőven elég lett volna kevesebb).

Kiábrándítóan hétköznapi a környezet és a karakterek, mert a bolygó legnagyobb része és az emberek többségen is az, de ennek is megvan a maga esztétikája. A történet nem bonyolult, mert nincs szükség fölösleges csavarokra, így működik jól, nem akcióval teli kalandregényként. Bárhol játszódhatna, de szerencsére Magyarországon játszódik, így hiteles, mert a szerző ismeri a környezetet, nem csak turistaként vagy filmekben látta, és nem egy a sok átlagos, mondjuk Amerikában játszódó fantasztikus regény közül.

A kivitelezés pedig első osztályú: nem csak a szöveg jó, a fiktív idézetekben megjelenő reakciók jól átgondoltak és életszerűek, illetve a szereplők is realisztikusan élik meg az eseményeket. Az a finomság pedig, ahogy a történet behúzza az olvasót és egyre többet mutat úgy, hogy végig minden magától értetődőnek tűnik, hiába távolodunk egyre jobban az ismert valóságtól, komolyan mondom, tanítani való.”