Azt magyarázzátok el nekem, hogy van az, hogy valakiről minden kikerülő információt meghamisítanak

Ha ezt nem tudjátok elmagyarázni, akkor azt mondjátok meg, hogy miként akadhat olyan nagykorú, cselekvőképes ember, aki mindezt elhiszi.

Az „igazságosság” és az „egyenlőség” jelszava alatt tervezett „társadalmi reformokkal” szemben jobb, ha a legsötétebb gyanúval élünk.
„Nehogy azt higgyük, hogy mindez a kulturális marxizmusra épülő, a »társadalmi igazságosságot« aberrált módon felhasználó hozzáállás pusztán angolszász unikum. Itthon is hallatszanak már ezek a hangok. Egy oktatáskutató szerint »a magyar iskolarendszer egyoldalúan preferálja bizonyos társadalmi csoportok (a középosztály, a „fehérek”) értékrendjét, tudását, képességeit, kommunikációs kultúráját, és nem képes igazodni az összes tanulóhoz.«. Mások nem aprózzák el: a kormány migrációs politikáját azért kritizálják, mert: »Lehet álmodozni fehér és keresztény Európáról, a boldog 80-as évekről és a Fekete erdei klinika békebeli hangulatáról, de annak a világnak egyszer és mindenkorra és örökre vége.«.
De miért kellene magunkra venni ezt a terhet? És mit tehetünk mi? Semmi egyéb, mint saját történelmünk, saját identitásunk vállalása, a határozott kiállás önmagunkért. Először ezt az egész tragikomikus kánont kell a helyére tennünk. Az »igazságosság« és az »egyenlőség« jelszava alatt tervezett »társadalmi reformokkal« szemben pedig jobb, ha a legsötétebb gyanúval élünk. Magyarország egyelőre nagyrészt a béke szigete ebből a szempontból is – kár lenne a reformdühöt ismét a szabadjára ereszteni. Épp elég kárt tud az tenni politikai hatalom nélkül is a kulturális, vagy a haladónak számító tudomány területén.”