Lakatlan paloták, avagy a román jólét fényei és árnyai

„Ami tény: keleti szomszédunk nagyon sok tekintetben jelentősen el van maradva Magyarországtól. Főleg az infrastruktúrával vannak gondok: alig van például autópálya, így Bukarestből bármely irányba indulunk el, egyetlen államhatár sem érhető el sztrádán. Lemaradtak az államigazgatás digitalizációjában és még számtalan más területen. Ugyanakkor ezen a cikken dolgozva az elmúlt napokban azzal kellett szembesülnöm, hogy a román állam bőkezűbb saját alkalmazottaival, mint a magyar.

A parajdi általános iskolában húsz éve tanítónőként dolgozó unokatestvérem a múlt hónapban 2900 lejes fizetést vitt haza, és ez úgy is 195 ezer forintos havi nettó fizetést jelent, hogy a belpolitikai válság miatt ötéves mélyponton van a lej árfolyama. Ráadásul a pedagógusok éppen sztrájkra készülnek, mert a kormány nem adta meg nekik a választáskor ígért ötvenegy százalékos béremelést! Megnéztem a hazai bértáblát: egy főiskolai végzettségű, egy gyereket nevelő, húszéves munkaviszonnyal rendelkező magyar általános iskolai tanítónő jelenleg csaknem húszezer forinttal kevesebbet, 176 681 forintot visz haza, és nálunk szó sincs ötvenegy százalékos emelésről. Egy pályakezdő programozót Kolozsváron a piaci cégek hatszáz eurós, vagyis nettó százkilencvenezer forintos kezdő fizetéssel próbálnak magukhoz csábítani, ez talán valamivel rosszabb, mint nálunk, és egy marosvásárhelyi hipermarketben árufeltöltőként dolgozó diák nyolcszáz lejt, vagyis 54 ezer forintot tud hazavinni, így az sem tűnik álommelónak.”