Schmidt Mária a Nyugatról: A hitetlenség a nihilizmusba vezet
Bemutatták a Terror Háza főigazgatójának legújabb esszékötetét.
A történet már az első pár oldalt követően beszippantott és tudtam, hogy ha Card nem követ el valami oltári nagy bakit, akkor ez akár az egyik kedvenc regényem is lehet a jövőben.
„Card nem csak a világot építette fel nagyon jól, hanem a szereplőket is jól megkomponálta. Mindegyiket egyéniséggel ruházta fel. A karakterei nem jók vagy rosszak, hanem ezeknek a keverékei, akárcsak a hús-vér emberek. Nem idealizálta őket, még Türelmet sem. Nem egy szentet választott, aki megváltja a világot, hanem egy esendő személyt, akinek a kezébe helyezte a jövőt, azzal, hogy választás elé állította. Vagy a teljes pusztulás vár az emberiségre, vagy pedig a hosszan tartó béke. Persze a cél elérése nem olyan egyszerű, mint amennyire hangzik és az első feltételezés esélyesebbnek tűnik.
Annyira vizuálisak Card leírásai, hogy szinte előttem láttam a szereplőit és a helyeket, melyeken megfordultak. Ráadásul nem untat a leírásokkal és minden egyes fejezet előrébb viszi a történetet. Valójában igen sok információt tár elénk az író az Imakulata bolygóval kapcsolatban, egészen a kezdetektől a történet időpontjáig. Ide tartozik Türelem felmenőinek története is, akik szinte egyé váltak a bolygó történelmével. A különös lények világába is betekintést kapunk, ami nem csak szórakoztató, hanem elgondolkodtató is.”