Teljes behódolás – Boualem Sansal: 2084, avagy a világ vége

„Ahogy mondtam, a regény értelmezése nagyon egyszerű: a radikális iszlám vallás egyszerre szatirikus és torokszorító kritikáját olvashatjuk. (Ha kétségeink lennének az író szándékai felől, elolvashatjuk ezt szenvedélyesen őszinte interjújában.) Az iszlám szinte minden lényeges elemének megvan a regénybeli párja, nem is sorolom fel, mert tényleg intellektuális izgalom ezeket megtalálni. Ha úgy nézzük, a 2084 a Behódolás folytatása, csak itt nem egy felvilágosult iszlám politikus emeli magasabb szintre az Európai Uniót és vonja be érdekkörébe a mediterrán arab országokat. A 2084 világa: lepusztult civilizáció, mocsok, mentálisan legyengült emberek (a 35 éves főszereplő szinte öregember), technológiai visszaesés, havi Inspekciók, amelyben minden egyes polgárnak meg kell vallania bűnét egy vizsgálóbizottság előtt, a lehajtott fejű és szívű emberek világa.

Sansal remek író. Nem a történetre koncentrál – ezáltal a zsáner konvencióját hanyagolja – hanem a miliőt festi fel rendkívül átélhetően. Ha az ember arra gondol, hogy vajon Orwell vagy az algériai író világa a rosszabb, nincs kétség, hogy ez utóbbi. Akik a szocializmusban éltek, még emlékezhetnek arra a nyúlós masszára, a progresszió hiányát leplező légkörre, a sehová-sem-tartunk-és-semmi-sem-változhat életérzésre, és ez a 2084 világában még súlyosabb, sötétebb és fojtogatóbb. Természetesen ez egy totális diktatúra, de még annyi magánterületet sem hagy az ember lelkének, mint az 1984 kormányzata. Orwellnél az alattvalóktól elvárt hit kezdetleges és primitív (Gyűlölet Két Perce, Nagy Testvér), itt kimunkált és precízen porciózott. Abisztánban nincs menekvés. Akár véget is érhetne a történelem, ahogy egy helyen megjegyzik. Szórakozás? Ha csak a stadionokban tartott nyilvános, tömeges kivégzéseket ide nem soroljuk, nem sok szabadidős tevékenységet talállunk.”