Az öreg kontinensről nézve mindinkább úgy tűnik, az amerikai elnökre és úgy általában az Egyesült Államokra már nem lehet úgy számítani, mint korábban.
„Az amerikai elnök egyre kevésbé elkötelezett az európai demokratikus vezetők irányába, miközben egyre megengedőbb a kelet autokratáival szemben. Ebben a légkörben félő, hogy a nyugati világgal való szakítás is a terítéken lehet, figyelmeztet Pat Buchanan, a Chronicles Magazine publicistája.
A világ 7 legfejlettebb gazdaságát tömörítő G7–ek szicíliai találkozója után Donald Trump viselkedése felrázta az európai vezetőket „téli álmukból”: az öreg kontinensről nézve mindinkább úgy tűnik, az amerikai elnökre és úgy általában az Egyesült Államokra már nem lehet úgy számítani, mint korábban.
Ezt erősítette meg Angela Merkel német kancellár is, aki a következőképp nyilatkozott Trump európai körútja után: »A kezünkbe kell vennünk a sorsunkat...mivel úgy tűnik, vége azoknak az időknek, mikor teljes mértékben támaszkodhattunk másokra«. És valóban: Trump ahelyett, hogy eloszlatta volna a vele kapcsolatban felmerült kételyeket, inkább csak erősítette azokat viselkedésével és testbeszédével. Az elnök ezzel európai részről mintegy beigazolta a legrosszabb felvázolt forgatókönyvet – az USA a NATO-ból való teljes kihátrálásának és globális színtéren vett izolációjának lehetőségét.
Miközben az európai vezetők aggódnak, keleti kollégáik annál inkább örülhetnek, hiszen Trump harcias brüsszeli és szicíliai retorikájával ellentétben velük szemben jóval engedékenyebb hangot üt meg. Méltatta Putyint, mint »nagyon talpraesett« és »erős vezetőt”, a szaúdi királyt pedig „bölcs emberként” jellemezte. A korábban nagy ellenfélnek számító kínai pártfőtitkárt, Hszi Csin-pinget »remek srácnak« nevezte. Trump ezután még tovább merészkedett: a Fehér Házban fogadta a politikai ellenfeleinek ezreit bebörtönző török autokratát, Erdogan elnököt, »nagy megtiszteltetésnek« nevezve a látogatást. A vele egyet nem értőket szintén erőszeretettel elnyomó egyiptomi elnökről, Abdel Fattah al–Szisziről pedig úgy tartja, »fantasztikus munkát végzett egy nagyon nehéz helyzetben«.”
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Magyar Péter tízezredszerre beleszuggerálta a kamerába, hogy „az EU legszegényebb országa” – aztán befutottak az utolsó helyre a lettek, és lezárkóztak a bezzegésztek is. Francesca Rivafinoli írása.
Az elmúlt öt kormányzati ciklus adatai alapján a jelenlegi Orbán-kormány alatt emelkedett a legnagyobb mértékben a magyar lakosság jövedelme.
Három évtizede nem tapasztalt európai összefogás állíthatja meg az EU döntéshozóit.
A Nyugat legsúlyosabb válságát éli 1945 óta, Európa lemaradt, az „erős emberek” kora jön – mondja a partizános évértékelőjében Tölgyessy Péter, aki szerint ebben a korszakban Magyar Péter politikája üres ígérethalmaz, stratégia nélkül. Nem egyértelmű, hogy választást tudna nyerni.
Tulsi Gabbard nem finomkodott: lerántotta a leplet a propagandáról, ami alá akarja ásni az elnök béketerveit. A hírszerzési igazgató szerint a NATO és az EU szándékosan hazudik arról, hogy Oroszország meg akarja hódítani Európát.
Az ukrán elnök még meg sem kapta a hitelt, de már kilátásba helyezte, hogy nem is fogja azt visszafizetni.
A miniszterelnök szerint furcsa évet zárunk le hamarosan.
