Az elveszett apák nyomában

„Valamikor a 20. század második felében a társadalom mintha kollektíve elutasította volna az erkölcsi törvények jórészét, mint az értelmetlen elnyomás, a szeretet nélküli tekintély, tehát a rosszul megélt apai világ szimbólumait. Mára az apák sokszor hiányoznak a családokból (ennek természetesen sok – egymástól független oka is van – vagy mert megtört a család egysége válás vagy halálozás következtében, vagy mert sokat kell dolgoznia, sőt sokan – miután hiányzott az apjuk – nem érzik magukat alkalmasnak az apai szerepre), de hiányoznak az oktatásból és az élet számtalan más területéről is. Nélkülözzük a bölcsességüket és az iránymutatásukat.

Nem véletlen, hogy a nyugati társadalom krízisen megy keresztül: a hit, az értékek és a tekintély krízisén. Ezeket ugyanis apáinktól kapjuk.

Szokták mondani, hogy »anya csak egy van«, de az igazság az, hogy apa is csak egy van. Ki ez az apa az életünkben?”