Négy tanulság Helmut Kohl életéből

A napokban elhunyt Helmut Kohl élete és politikai pályafutása rengeteg tanulsággal szolgál mindenki számára, aki tanulmányozza vagy műveli a politikát. Az alábbiakban a neves német történész, Hans-Peter Schwarz Kohlról szóló életrajzi könyvéből (Helmut Kohl: Eine politische Biographie) emelek ki négy, ma is megfontolásra érdemes szempontot.

1. „Azért akarom Európa egységét, mert megígértem édesanyámnak.”

Halála óta sokszor elhangzott, hogy Kohl meggyőződéses európai volt, akinek úttörő érdemei vannak az integráció elmélyítésében, az euró bevezetésében és a kelet-közép-európai térség euroatlanti integrációjában.

Kohl integrációpárti felfogásában keveredtek a politikai, gazdasági és személyes szempontok. Utóbbi közül ki kell emelni a Kohl család történetét: Kohl nagybátyja, Walter Kohl, az első világháborúban halt meg, Kohl bátyja pedig, akit szintén Walternek hívtak, a másodikban esett el. Amikor a későbbi kancellárnak megszületett az első fia, Walternek nevezte el.

„Ezt az ígéretemet szeretném megtartani” – írta Kohl évtizedekkel később önéletrajzában.

2. Határok jönnek-mennek  

A történész végzettségű Kohl heidelbergi egyetemi évei előtt és alatt alaposan megtanulta, hogy a határok időlegesek. Kohl szülővárosának, a délnyugat-németországi Ludwigshafennek a vidéke (a Pfalz) a történelem folyamán számtalanszor cserélt gazdát. Kohl életének első tíz évében például a város a több száz kilométerre elnyúló Bajorországhoz tartozott, mert 1777-ben történetesen a pfalzi választó lett a bajor választófejedelem, így Ludwigshafen környékét a távoli Münchenből igazgatták – kivéve 1801-1815 között, amikor Franciaországhoz csatolták.

1945 után a Pfalz francia megszállás alá kerül, majd rengeteg területi változás után 1950-re alakult ki Rheinland-Pfalz tartomány, ahova Ludwigshafen ma is tartozik. Mindez megerősítette Kohl meggyőződését a határok időlegességéről, ami csak növelte a fiatal politikus elkötelezettségét a határokon átívelő együttműködés, vagyis az európai integráció mellett. 

3. Együttműködés a politikai ellenfelekkel

A mindössze 1853-ban alapított Ludwigshafen nem egy szép város, hiszen mind a mai napig különböző vegyi gyárak, elsősorban a BASF ipari létesítményei dominálják a város és környék képét. Nem meglepő, hogy ebben a munkásvárosban Kohl politikai ellenfele, a szociáldemokrata SPD volt a meghatározó tényező. A város polgármestere 1945-2001 között rendre az SPD-ből került ki, ahogy a városi tanácsban is a „vörösök” domináltak.

Kohl 16 évesen, 1946-ban lépett be a kereszténydemokrata CDU-ba, amely később is alárendelt szerepet játszott a városban és környékén. Az ambiciózus Kohl csak sokadik nekifutásra, és népszerűsége csúcspontján, 1990-ben tudta a szövetségi választásokon megnyerni egyéniben Ludwigshafen körzetét.

Az élete végéig Ludwigshafen környékén élő Kohl többször is kiemelte, hogy neki ne magyarázzon senki a munkásosztályról, hiszen „én magam is munkásemberek között lakom”. Másrészt az ellenzéki pozícióban lévő Kohl a város tanácsban már fiatalon megtanulta, hogy lehet, sőt kell is a politikai ellenfelekkel együttműködni.  

4. Munka melletti politizálás

A mai magyar politikai világban kuriózumként hat, hogy Kohl politikai pályafutása mellett negyven éves koráig főállásban dolgozott. Az utolsó tíz évben a későbbi kancellár a Chemieverband, vagyis a vegyi vállalatok érdekvédelmi szervezetének az alkalmazásában állt, annak ellenére, hogy ekkor már 4-5 különböző pozíciója volt városi és tartományi szinten, valamint a CDU-n belül – többek között a rheinland-pfalzi tartományi parlamentben a CDU-frakció vezetője.

Helmut Kohl a munkájának köszönhetően egyrészt sokáig a hétköznapi emberek életét (is) élte, és nem merült el teljesen a politika gyakran maga körül forgó, rövid távú világában. Másrészt a későbbi kancellár a munkáján keresztül nagy gyakorlati tapasztalatot szerzett környezetvédelmi, adó- és gazdaságpolitikai kérdésekben, amelyek később jól jöttek politikai pályafutása során. 

A szerző az NKE adjunktusa