Ha a tavalyi széria még csak halovány csillagként pislákolt, az idei folytatás már teljes fényben tündököl a tévésorozatok zsúfolt égboltján.
„Túlnyomó részt, amiben a készítők eddig jók voltak, azt sikerült megfejelniük még egy szinttel (az előző évad kritikája itt), a kezdeti gyermekbetegségekből viszont egyelőre épp csak lábadozik a sorozat. Egyértelműen az összetett világkép és annak többrétű, aprólékos bemutatása az, ami miatt imádni lehet Holdenék őrült kalandjait Naprendszerünkben. A Mars-Föld ellentét, illetve a bolygóközi társadalom legszélére szorult emberek lakta Öv egy abszolút hihetőnek tűnő képet mutat a kolonizált rendszer társadalmi-politikai berendezkedéséről.
Ez a folytatásban is telitalálat lett.
A marsi nézőpont bevonásával testközelibbé vált a két nagyhatalom közötti feszültség, zsigeri gyűlöletük a föld felé fájóan valós vonásokkal és érthető motivációkkal ruházta fel a bolygó lakóit. Az évad második felében, ahogy az események eszkalálódnak, úgy a politikai játszmák is fokozatosan kaptak egyre nagyobb játékidőt. Szép lassan ismerjük meg a világ vezetőinek szándékát, nagyszerűen vezették végig ezt a vonalat. Az Övből idén kevesebbet kaptunk, azt is inkább az évad első felében, viszont az ott látottak szinte minden pillanata fontos eleme a sztori alakulásának. Talán az itt játszódók voltak a legösszeszedettebb részei az évadnak, éreztem, hogy a készítők minden egyes szereplőről tudják, hova fog kerülni és miért.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Az már az idén októberben lezárult jogi eljárás során kiderült, hogy a hiphop egyik legnagyobb sztárja igazi szörnyeteg volt, a Netflix dokumentumfilm-sorozata azonban még rémesebb képet fest Puff Diddyről. A Sean Combs: A számvetés idejében az áldozatok szemszögéből ismerhetjük meg a rapper valódi arcát.
Top 5 streaming premier: íme, a legjobb ajánlatok – több műfajban is mutatjuk a kincseket.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
A leglelkesebb rajongóknak kellemes élményt okozhat, de ezúttal a technológiai forradalom elmaradt, cserében a történet sem mutat újat. Az Avatar: Tűz és hamu mindezek ellenére is szórakoztató lehetne, ha a három órát is meghaladó játékidő nem fulladna újra és újra unalomba.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Donald Trump már augusztusban elismerte: jelenleg ő a legesélyesebb jelölt.
A legjobban kereső hölgysportolók között továbbra is a teniszezők dominálnak.
