Kőkemény politikai fantasy-thrillerrel jelentkezett be a magyar olvasókhoz Seth Dickinson. Kormorán Baru története egy váratlan fordulatokkal teli lázadás közepébe vezet minket, ahol a hősiességnél is fontosabb az, hogy hogyan lehet finanszírozni egyáltalán egy forradalmat. Ennyi árulást még sosem láttál egy kötetben! Kritikánk.
Pedig én csak egy könnyed nyári olvasmányt kerestem. Ez természetesen hazugság, hiszen olvastam Dickinson novelláját a Strahan-féle antológiában, így nagyjából tudtam, hogy mire számíthatok. De az igaz, hogy China Miéville 1917-es orosz forradalomról szóló, sok szempontból súlyos (és persze a szerzőhöz méltóan remekül megírt) prózája után elvágyódtam kicsit a való világból. Ehhez pedig Kormorán Baru története csak félig-meddig segítség.
Kormorán Baru egy déltengeri szigetország, Taranoke szülötte, amelyet gyerekkorában foglal el a Maszkabál, avagy a Birodalmi Köztársaság. A terjeszkedő kalmárbirodalom a szokásos gyarmati alávetettség mellett szigorúan lecsap az általa leigázott népek minden szokásostól eltérő társadalmi együttélési formájára, és egyfajta fajnemesítő szempontból kezdi el egyengetni az új alattvalók vérvonalait. A tehetséges kislány, két édesapja közül az egyiket ennek jegyében meg is gyilkolják, közben pedig a kis Baru bekerül az egyik Maszka iskolába, ahol birodalmi bürokratákat képeznek.
Azt azonban senki nem tudja róla, hogy bosszút esküdött: belülről akarja megdönteni a birodalmat. Ehhez azonban feljebb kell lépdelnie a szamárlétrán. A zseniális diákot hamarosan ki is nevezik a folyton lázongó tartomány, Aurdwynn birodalmi számvevőjévé, ahol Baru hamarosan egy kialakulófélben lévő forradalom nyomati fedezi fel. Baru hatalmas elánnal veti bele magát a hatalmi harcba, amelyben egymással is versengő hercegek, a birodalmi kormányzó és a kegyetlen főbíró mellett talán a köznépet is meg kell nyernie magának. És amikor kitör a forradalom, meg kell válaszolnia egy kérdést. Mi szolgálja vajon jobban a bosszúját? Ha támogatja, vagy ha elfojtja a lázadást?
Dickinson könyve semmilyen szempontból sem tipikus fantasy: ugyan van benne egy premodern világ, hercegek, birodalmak, cselszövések és csaták, de mágiának a nyomát sem találjuk; hősünk egy tehetséges hivatalnok; a történet mozgatórugói, fordulatai pedig kissé eltérnek a szokásostól. Jól passzol rá a geopolitikai fantasy jelző, amire először kicsit összevontam a szemöldököm, és egyértelműen érdekesen mesél a gyarmati elnyomás kérdéseiről. Végső soron mintha ki sem léptem volna Miéville könyvéből, itt is egy forradalom közepén találtam magam, annak minden anyagi és politikai bonyolultságával; az árulásokból szőtt pókháló közepén egy olyan főhőssel, aki pont ilyen gyakorlatias oldaláról képes megfogni a világot.
A kötet atipikussága ellenére egyébként jól működik fantasyként is. Bár kicsit sok a szereplő, és talán nem mindenki kap kellő hangsúlyt, nem is hiányzik az, hogy hét féltégla méretű kötetben fejtse ki a szerző az itteni trónok harcát. Az egyetlen nagyobb csatajelenetet is sikerült egész tisztességesen megkomponálni. Végig Kormorán Baru és az ő mindenféle árulása adja a fókuszt. Eleinte elhibázott döntésnek tartottam, hogy időben lineárisan mutatja be a szerző az eseményeket. Úgy gondoltam, hogy a Baru gyerekkorában történt dolgokat lehet, hogy jobb lett volna részletenként adagolni. A végére azonban világos lett, hogy miért nem történt így, teljesen jól működött a dolog. Hány árulást lehet egyáltalán ép ésszel túlélni? A könyv folyamatos fordulatai egyértelműen kikészítik az embert.
Másrészről ez a kötet remek példa arra, hogy bőven lehet olyan, LMBTQ-témát központi motívumként használó fantasztikus művet írni női főszereplővel, ami egyébként egyértelműen férfias olvasmány – már ha akarunk ilyen kategóriákat használni. Nem kellett csalódnom tehát remek novellája után Seth Dickinsonban, és bár a könyv nem hibátlan, mindenképpen érdemes elolvasni abban az esetben, ha valaki egy jó tömény politikai fantasy-thrillerre vágyik. A kötet folytatása elvileg készül, ami jó, mert bár a történet kerek, de bőven van mit továbbvinni.
*
Kövess minket Facebookon és Molyon, emellett pedig olvasd el e-könyvünket a hazai fantasztikum helyzetéről!
Az író, festő- és előadóművészt, a Budapesti Református Cigány Szakkollégium vezetőjét egyebek mellett a romapasztorációról, Krisztus cigány hangjáról, a pokolról és az isteni fényről kérdeztük. Interjúnk.
Efféle könyveket nem lehet csak úgy elolvasni. Lehet vele haladgatni persze az elejétől a vége felé, de ezzel a „normális” olvasási metódussal előbb-utóbb zsákutcába jutunk. A linearitással itt nem megyünk semmire. Győrffy Ákos írása.
Szabadfi Szabolcs által a Highlights of Hungary díjra jelölt könyv egyedülálló krónika. A Szőlő Jövésnek Könyve nem csupán városi dokumentum, hanem az évszázadok lenyomata.
„Ne vádoljanak engem azért, hogy olyan sokat írok: önző vagyok, magamat mulattatom” – mondta a termékeny író, akinek első regényét még sok kritika érte.
A baloldaliság, a marxizmus és mindaz, ami belőle kinőtt, a terror és az erőszak bölcsője.
A Nyugat soha nem érzékelte, hogy a saját kultúrája veszélyben lenne, ellentétben velünk – mondta Tuzson Bence igazságügyi miniszter az MCC Hunyadi Szalon rendezvényén.
Sokaknál kiverte a biztosítékot, ami Erdélyben történt.
Két országot nevezett meg az ukrán elnök.
