Kőkemény politikai fantasy-thrillerrel jelentkezett be a magyar olvasókhoz Seth Dickinson. Kormorán Baru története egy váratlan fordulatokkal teli lázadás közepébe vezet minket, ahol a hősiességnél is fontosabb az, hogy hogyan lehet finanszírozni egyáltalán egy forradalmat. Ennyi árulást még sosem láttál egy kötetben! Kritikánk.
Pedig én csak egy könnyed nyári olvasmányt kerestem. Ez természetesen hazugság, hiszen olvastam Dickinson novelláját a Strahan-féle antológiában, így nagyjából tudtam, hogy mire számíthatok. De az igaz, hogy China Miéville 1917-es orosz forradalomról szóló, sok szempontból súlyos (és persze a szerzőhöz méltóan remekül megírt) prózája után elvágyódtam kicsit a való világból. Ehhez pedig Kormorán Baru története csak félig-meddig segítség.
Kormorán Baru egy déltengeri szigetország, Taranoke szülötte, amelyet gyerekkorában foglal el a Maszkabál, avagy a Birodalmi Köztársaság. A terjeszkedő kalmárbirodalom a szokásos gyarmati alávetettség mellett szigorúan lecsap az általa leigázott népek minden szokásostól eltérő társadalmi együttélési formájára, és egyfajta fajnemesítő szempontból kezdi el egyengetni az új alattvalók vérvonalait. A tehetséges kislány, két édesapja közül az egyiket ennek jegyében meg is gyilkolják, közben pedig a kis Baru bekerül az egyik Maszka iskolába, ahol birodalmi bürokratákat képeznek.
Azt azonban senki nem tudja róla, hogy bosszút esküdött: belülről akarja megdönteni a birodalmat. Ehhez azonban feljebb kell lépdelnie a szamárlétrán. A zseniális diákot hamarosan ki is nevezik a folyton lázongó tartomány, Aurdwynn birodalmi számvevőjévé, ahol Baru hamarosan egy kialakulófélben lévő forradalom nyomati fedezi fel. Baru hatalmas elánnal veti bele magát a hatalmi harcba, amelyben egymással is versengő hercegek, a birodalmi kormányzó és a kegyetlen főbíró mellett talán a köznépet is meg kell nyernie magának. És amikor kitör a forradalom, meg kell válaszolnia egy kérdést. Mi szolgálja vajon jobban a bosszúját? Ha támogatja, vagy ha elfojtja a lázadást?
Dickinson könyve semmilyen szempontból sem tipikus fantasy: ugyan van benne egy premodern világ, hercegek, birodalmak, cselszövések és csaták, de mágiának a nyomát sem találjuk; hősünk egy tehetséges hivatalnok; a történet mozgatórugói, fordulatai pedig kissé eltérnek a szokásostól. Jól passzol rá a geopolitikai fantasy jelző, amire először kicsit összevontam a szemöldököm, és egyértelműen érdekesen mesél a gyarmati elnyomás kérdéseiről. Végső soron mintha ki sem léptem volna Miéville könyvéből, itt is egy forradalom közepén találtam magam, annak minden anyagi és politikai bonyolultságával; az árulásokból szőtt pókháló közepén egy olyan főhőssel, aki pont ilyen gyakorlatias oldaláról képes megfogni a világot.
A kötet atipikussága ellenére egyébként jól működik fantasyként is. Bár kicsit sok a szereplő, és talán nem mindenki kap kellő hangsúlyt, nem is hiányzik az, hogy hét féltégla méretű kötetben fejtse ki a szerző az itteni trónok harcát. Az egyetlen nagyobb csatajelenetet is sikerült egész tisztességesen megkomponálni. Végig Kormorán Baru és az ő mindenféle árulása adja a fókuszt. Eleinte elhibázott döntésnek tartottam, hogy időben lineárisan mutatja be a szerző az eseményeket. Úgy gondoltam, hogy a Baru gyerekkorában történt dolgokat lehet, hogy jobb lett volna részletenként adagolni. A végére azonban világos lett, hogy miért nem történt így, teljesen jól működött a dolog. Hány árulást lehet egyáltalán ép ésszel túlélni? A könyv folyamatos fordulatai egyértelműen kikészítik az embert.
Másrészről ez a kötet remek példa arra, hogy bőven lehet olyan, LMBTQ-témát központi motívumként használó fantasztikus művet írni női főszereplővel, ami egyébként egyértelműen férfias olvasmány – már ha akarunk ilyen kategóriákat használni. Nem kellett csalódnom tehát remek novellája után Seth Dickinsonban, és bár a könyv nem hibátlan, mindenképpen érdemes elolvasni abban az esetben, ha valaki egy jó tömény politikai fantasy-thrillerre vágyik. A kötet folytatása elvileg készül, ami jó, mert bár a történet kerek, de bőven van mit továbbvinni.
*
Kövess minket Facebookon és Molyon, emellett pedig olvasd el e-könyvünket a hazai fantasztikum helyzetéről!
Kérdezhetnéd persze, hogy minek beszélek itt önmagamról, amikor te vagy a levél címzettje. Azért, kedves Péter, mert megszólítva érzem magam. Általad érzem megszólítva magam. Győrffy Ákos írása.
Az utolsó napokban mutatta ki igazán a foga fehérjét a leköszönő elnök.
A rapper időzavarba került.
Az író szerint „végre van egy magyar politikus, aki tehetségesebb az összes eddiginél”.
Hermész a görögöknél az istenek hírnöke, emellett az irodalom védelmezője is volt. Nem tudom elhessegetni magamtól az érzést, hogy talán ezért volt valami közünk egymáshoz.
Bernau Péter szerint az esemény „célja a politikai propaganda, a Nagy-Magyarország-eszme terjesztése”.
Hogyan zsarolhatja Magyar Pétert a telefonlopás miatti mentelmi ügyével Manfred Weber és az Európai Néppárt?
Az amerikai elnök szerint már nagyon közel egy találkozó az orosz elnökkel.
