Az év cikke a Bayer Zsolt utáni univerzumban

„Az új univerzumban ellenben nincs szó semmi ilyesmiről. Az új univerzum elemeit és figuráit kizárólag arra tartják, hogy üssenek. Még egy önidézet, elnézést: »A Ripost–TV2–Origo konglomerátum általam nem kis részben jól és régóta ismert prominensei nem pártkatonák. Egyszerűen csak katonák. Zsoldosok. Semmit sem tesznek meggyőződésből. Semmit sem gondolnak a világról. Amikor gondolkodnak, hatalmi technikákról és pénzről gondolkodnak. Pontosan úgy, ahogy a párt is teszi, amely alkalmazza és fizeti őket.«

Remek példa erre a sanyarú sorsú Origo szombati cikke. Ez: »Megpróbálta elhallgatni a jobbikos zsidózást Simicska Indexe«. Nincs amúgy egyedül ez a darab, minden napra jut hasonló vagy hat, de ez kétséget kizáróan tökéletes a hibátlanok között is. Egyfajta fároszként illusztrálja a tételt, mely szerint az igazmondás kényszere mellett nem egyszerű megküzdeni azokkal, akik heveny hazudozásra esküdtek fel. Már magában a címben is nem kevesebb, mint három harsány hahotázásra késztető ganajságot sikerült elrejteni. (...)

Miért nem reagál erre az Index? Vagy a G. Fodor Gábor-féle 888 rendszeres piszkálódásaira a 444? A válasz egyszerű. A cél az agymosott és agymosható agyak további mosása mellett a provokáció. A reakció őket igazolná. Azt jelentené, hogy azonos pályán fociznak, azonos szabályok szerint. Ami a legkevésbé sem igaz. A 888-nak annyi a köze a 444-hez, hogy onnan lopta az ötletet a nevéhez. Vagy annyi, mint a Puskás Akadémia FC-nek a Real Madridhoz. Ha értik, hogyan értem. Origo vs. Index – ugyanez, annyi különbséggel, hogy ezek nem olyan régen még összevethetőek voltak.

Utána vagyunk a posztmodernnek, állapítottam meg múltkor. A nyelvhasználat és a hazudozás intenzitása emlékeztethet régi időkre – nem ám a Kádár-rendszerre, ugyan, a Magyar Ifjúság vagy a Népszabadság publicistái-riporterei sokkal-sokkal szabadabbak voltak, a pártélet rovatok munkatársait is beleértve –, de ha merítettek is a múltból, amit létrehoztak, tényleg új minőség. Karakterében feltétlenül.

Nem kérdés: ennek az origós cikknek komoly díjat kellene adni. Tudomásom szerint aktuálisan nincs, ami konkrétan illene rá – úgy tartalmilag, mint formailag –, ez esetben ellenben ki kellene találni valamit. A Habony Árpád-díj túl magától értetődő lenne. A Rogán Antal-díj szintén. Különben is, ezek élő, erejük teljében lévő alakok. A Goebbels meg bombasztikus. A Zsdanov dettó.

Ráadásul egyik sem fejezné ki eléggé, hogy – ismétlem – milyen röhejes az egész. Mószer Aranka jutott még eszembe – de az sem az igazi. Elfelejtették az emberek az ilyeneket. Úgyhogy hadd gondolkodjam még kicsit. Ráérek – és muníciót is fogok kapni bőven. Végtére valósággal forrnak a betűk a habonyi-rogáni boszorkánykonyhákban!”