Még a Dűne írója sem tudja, hogy miről szól a prófécia
Szokás egy-egy legendának a mélyére ásni, elveszni múltjának részleteiben, de 10 000 év alatt birodalmak omlanak össze, így elég ritka, hogy ennyire messze utazzunk vissza az időben.
Nemrég bemutatták A hátrahagyottak utolsó részét. Nem lesz több. Eltűnt. Eltávozott. Különös sorozat volt. Nem foglalkozott történeti és cselekménybeli megoldásokkal. Egyetlen súlyos érzéssel foglalkozott csak: a hiányérzettel.
„A helyzet az viszont, hogy ez nem a Lost, ez nem a kalandok és a magyarázatok utáni hajsza sorozata, hanem egy lassú, abszurdista dráma arról, hogy mennyire nincs a világunknak látszólagos értelme, az emberi létezésnek célja, vagy akár csak ereje ahhoz, hogy mindent megmagyarázzon. Ezek olyan súlyos témák, hogy hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindent szépen és jól csinál, és hogy elejétől a végéig remekmű – nem az.
Mégis, a Six Feet Under óta nem volt ennyire erős jeletekkel és karakterekkel dolgozó sorozat erről a hiányról, erről a halandósági frászról, erről a különös érzésről, hogy majdnem megtudhatunk valamit a világ működéséről, de valójában nem, és csak a fehér marad, minden fehér.
Miről is beszélek még… megyek cigizni.”