„A helyzet az viszont, hogy ez nem a Lost, ez nem a kalandok és a magyarázatok utáni hajsza sorozata, hanem egy lassú, abszurdista dráma arról, hogy mennyire nincs a világunknak látszólagos értelme, az emberi létezésnek célja, vagy akár csak ereje ahhoz, hogy mindent megmagyarázzon. Ezek olyan súlyos témák, hogy hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindent szépen és jól csinál, és hogy elejétől a végéig remekmű – nem az.
Mégis, a Six Feet Under óta nem volt ennyire erős jeletekkel és karakterekkel dolgozó sorozat erről a hiányról, erről a halandósági frászról, erről a különös érzésről, hogy majdnem megtudhatunk valamit a világ működéséről, de valójában nem, és csak a fehér marad, minden fehér.
Miről is beszélek még… megyek cigizni.”