Még a Dűne írója sem tudja, hogy miről szól a prófécia
Szokás egy-egy legendának a mélyére ásni, elveszni múltjának részleteiben, de 10 000 év alatt birodalmak omlanak össze, így elég ritka, hogy ennyire messze utazzunk vissza az időben.
A Rick and Morty agyament geektémákban való lubickolását párhuzamba állította egy széthullás közelében lévő család terápiájának krónikájával.
„Szerencsére nem találkozunk beszélő kutyával (hehe, de igen, rögtön a második részben - vajon miért?) - földönkívüliekkel viszont szinte folyton -, a család, Ricket leszámítva négy főre korlátozódik. Jerry, a családfő, egy szánalmas, pipogya alak, Beth, a felesége az elhagyott karrier fölött bánkódó érzékeny nő, lányuk, Summer pedig egy tipikus középsulis csaj. Ez a jól ismert felállás azonban csak a repülőstart, ugyanis a Rick and Morty legélvezetesebb poénjai és jelenetei határozottan turmixolják össze az elmúlt évtizedek jelentősebb science-fiction és horrortoposzait (Eredet, Rémálom az Elm utcában, A bűn éjszakája, Vissza a jövőbe, Emlékmás, A dolog és sok más) Morty családtagjainak szürke, de vészterhes hétköznapjaival. Az így kikevert elegyek apránként bővítik a sorozat világképét, üdvözlendő módon semmi sem csak egyszerhasználatos poén, a későbbiekben szinte minden beépül a család belső megpróbáltatásai köré.
Az egyik legjobb példa erre az intergalaktikus párterápiás központ, ahová Rick elrángatja Jerryt és Beth-t, hogy a csúcstechnológiával konkrét formát adjanak a másikról bennük élő képnek. Vagy az is emlékezetes, amikor egy űrbéli kaland során Jerryt leadják a Rickek által létrehozott Jerry-megőrzőbe, hogy ne legyen láb alatt, és ott megismerkedik számos más világbeli változatával. De említésre méltó az a rész is, amelyikben Jerry péniszét az intergalaktikus szabadságjogok élharcosának szíve helyére szeretnék átültetni. Hiába az apa figurája a leghálátlanabb, mivel gyáva, tutyimutyi, megalkuvó és a végtelenségig önbizalomhiányos, mégis hozzá fűződik a család kohézióját próbára tevő sztoriszálak nagy többsége, hiszen kibírhatatlan viselkedése folyton előrelendíti a cselekményt.”