Hátrányban az állami iskolák

„A rendszerváltás egyik legfontosabb vívmánya volt, hogy az iskolák finanszírozása normatívvá vált. Az állam »fejpénzt« adott egy-egy önkormányzatnak az alapján, hogy az iskoláiba hány gyerek járt, figyelembe véve a speciális szolgáltatást vagy különleges támogatást igénylők számát. De a Klik létrejötte óta nincs ilyen jól megfogalmazható, könnyen összehasonlítható normatíva. Pontosabban: egyeseknél van, a többségnél nincs. Az egyházi iskolák esetében például létezik: a 2016/17-es tanévben a személyi kiadásokon felül a működési költségekre az állam gyerekenként és évente 160 ezer forintot ad. Az állam azonban a saját maga iskolái esetében nem határoz meg normatívát, mondván, nem a diákokat, hanem a fenntartót finanszírozza. Tehát az állam nem vállal kötelezettséget arra, hogy előre megmondja, melyik iskolája mekkora összegből gazdálkodhat. Ez kiszolgáltatottságot, állandó bizonytalanságot okoz, a költségek egy részét pedig a szülőkre terheli. Az új helyzetben az iskolaigazgatók már nem felelős menedzserek, hanem parancsokat teljesítő tisztségviselők.

A működtetésre költött összeget illetően nagy a különbség. Az egy főre jutó éves költségvetési támogatás az egyházi iskolákban 2,7-szer nagyobb, mint az állami intézményekben. A 2017/18-as tanévre vonatkozó, nemrég közzétett költségvetés-tervezet a különbség további növekedését vetíti előre – szándékoltan és tervezetten. Az egyházi intézményeknél a fenntartásra szánt teljes összeg az eddigi, gyerekenkénti 160 ezerről 200 ezerre nő, míg az állami iskolák esetében még csökkenni is fog, s a különbség a 3,6-szeresére nő. Ezzel egyúttal az állam közvetve elismeri, hogy a saját iskoláit továbbra is »tűzoltási módban« finanszírozza, vagyis amikor majd megint összegyűlik 5-10 milliárd forintnyi kifizetetlen számla, akkor valamelyik tartalékból vagy egy villámgyorsan lefolytatott »retrospektív« uniós pályázatból kipótolja.

Az egyházi iskoláknak alapvetően nincsenek pénzügyi gondjaik, vagy ha mégis, azok nagyságrendekkel kisebbek az állami iskolákéinál. Ezért is hangozhatott el érvként a görögkatolikus Hajdúdorogi Főegyházmegye és a Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus Magyarországi Orthodox Exarchátusának képviselőitől iskolaátvételi próbálkozásaik során az az érv, hogy jelentősen nőne az intézmények támogatása, ha hozzájuk kerülne. Ez igaz. Csakhogy nem az egyházak saját bevételei miatt – például az egyházak által nyújtott szolgáltatások ellenértéke, egyházi adók, felajánlott civil vagy egyházi százalékok, templomok tornyába telepített mobiltelefonos adótornyok díjai révén –, hanem az iskoláikra nézve kedvezőbb költségvetési finanszírozás révén, amit a magyar adófizetők fedeznek.”