Gulyás Márton és a 2017-es atombomba

„Gulyás Mártonról sok mindent el lehet mondani, de azt biztosan nem, hogy olyan személy volna, aki nem fektet minimum 200 százalékot azokba a dolgokba, melyeket szeretne elérni. Láthatóan iszonyatos energiával küzd és a pofonok elől sem tér ki, ha olyan ügyekről van szó, melyek ütköznek az elveivel. (Kétségtelen, hogy Magyarországon nagyon nem jó irányba mennek a dolgok.) Sőt, ha Budapesten egy hónapon belül háromszor ér fizikai atrocitás tüntetőket, akkor egészen biztosan, hogy abból legalább kétszer ő lesz az áldozat. Gulyás tényleg mindig ott van, ahol a dolgok történnek. Ezzel együtt vagy talán épp ezért természetesen igazi megosztó figura, akiért nagyon lehet rajongani, de akit épp annyira lehet gyűlölni is attól függően, hogy szabadságharcosnak vagy bajkeverőnek tekinti az ember. (De ez annál az elvárásnál azért mindenképp szerencsésebb, amit a kormány tanúsít, miszerint mindenkit gyűlölni kell, aki és ami nem a Fidesz-KDNP.)

Nem kérdés, hogy Gulyás fontos dolgokról beszél, ahogyan az sem, hogy kérlelhetetlenül. Vehemenciája gyakran kelti azt az érzést, hogy ez az ember vagy győzni fog, vagy belehal. Középút látszólag nem nagyon létezik. Mindez egyáltalán nem értékítélet, sokkal inkább benyomások összegzése.

Gulyás még április 15-én jelentette be, hogy választási mozgalmat hív életre azzal a céllal, hogy az év végig arányos választási rendszert alakítson/kényszerítsen ki. Ha ez októberben nem valósul meg, jöhet a polgári engedetlenség. A kurva életbe, mondhatná bárki. Meglehetősen ambiciózus tervek ezek egy kiábrándult, passzív, az egyéni felelősségvállalás létében nem igazán hívő társadalom keretin belül.”