„Mondok néhány szempontot, amiért a két és fél hónap aranyat ér:
– Nagyon sokan ebben a 11 hétben (vagy: annak egy részében) keresik meg azt a zsebpénzt, amiből utána hónapokig élnek, tanulnak (diák- és idénymunka, camp leaders-ezés és más külföldi lehetőségek).
– Önkéntesek és autodidakta-hajlamúak aranybányája: 11 hétből hármat-négyet is el lehet lőni valamilyen cél, önkéntes munka érdekében, hiszen még mindig marad mellette idő pihenni, utazni. (Lényegesen rövidebb nyári szünetnél annak idején én sem tudtam volna 12 napos táborokat szervezni önkéntesként.)
– Alkalmas idő nyelvtanulásra, „terepen”: két és fél hónapból egyet rá lehet szánni külföldi munkára, nyelvtanulásra.
– Ha valami, akkor a szabadidő (más szóval: szabadság) eltöltése, hasznosítása aztán tényleg nevelő hatású. Iskolapadba ültetni olcsó és könnyű megoldás. A XXI. századi ember egyik legnagyobb kérése, hogy mit kezd a szabadságával. Ami nagy felelősség. A legjobb gyakorlati terep a hosszú nyári szünet.”