Index, csicska, Vona, csicska, választásokat tartanak az óvodában

„Csicska párt. Csicska. Csicska Vona. Csicska Botka. Simicskacsicska. Soroscsicska.

Nagyjából erről szól 2017-ben egy választási kampány Magyarországon. A demokrácia ünnepe, ugyebár, ahol megvitatjuk közösen, merre menjen az ország szekere, ahol okos és a közjóért elkötelezett emberek versengenek azért, hogy koncepciójuk, jövőképük helyességéről meggyőzzék a nemzetet. Persze, ilyen ideális formában ez sosem létezett, csak a reformkori liberálisok fejében, akik polgári átalakulásra, parlamentáris rendszerre vágytak, de nem igazán tudták elképzelni, hogy a gyakorlatban az hogyan is működik.

De azért a csicskára Kossuthék valószínűleg nem számítottak.

(...)

A mindent eluraló csicskázás nemcsak önmagában lehangoló, nemcsak ízlésbeli vagy stíluskérdés, hanem tünet is, amely tökéletesen megmutatja, hogy mennyire gondolattalan és sivár lett a magyar politika. Már mutatóba sem esik szó igazi közügyekről, csak agresszív prolik (és az agresszív proliságot rosszul eljátszó opportunisták, mint Böröcz) kiabálnak egymásra sértéseket. Nem dühükben, nem indulatból, mint ahogy az ember időnként káromkodik, hanem előre megtervezetten, a vérprofi és vércinikus kommunikációs gépezet által az utolsó apró részletig kitaláltan.

Ül pár hónap múlva a gép fölött a beszédíró, issza a harmadik kávét, tervezgeti Böröcz Fidelitas-elnök holnapi sajtótájékoztatóját vagy matricázását, és gondolkodik valami erősebb fordulaton, amivel fel lehetne dobni eseményt. A csicska kezd megkopni, beleolvad már a zajba. És jön az ihlet, felködlenek a régi angyalföldi emlékek a Térről, leszáll a múzsa: »Beszóltál, csicskageci, he? Nekem szóltál be?« Böröcz László polgári fiatalember – szürke pulóver, farmernadrág, belvárosi alpolgármesterség – másnap csekély színészi képességekkel, de femondja majd.”