Versenyképességi fordulat

„A romló magyar versenyképesség okait nem lehet felületi kezeléssel elhárítani. Ha a gazdaság fundamentumát alkotó vállalkozások nem versenyképesek, az ország sem lehet az. Eltekintve a kormány szándékának, eltökéltségének komolyságától, az NVT-nek [Nemzeti Versenyképességi Tanács] ajánlani tudnám a »sikeres magyar modell« versenyképességi szempontból való elemzését. Merthogy ebben a modellben nincsenek a gazdasági vállalkozás szabadságára és a tulajdonhoz való jog védelmére vonatkozó intézményes garanciák: a verseny korlátozása, oligopolisztikus vagy monopolhelyzetek teremtése az állam saját belátására bízott joga; a tőkeallokációban egyre szűkül a piaci szelekció és erősödik az állam, s mindenekelőtt a központi kormányzat, továbbá a vállalkozások politikai hálóban elfoglalt helyének a szerepe; intézményesült a korrupció, következésképpen a profit sok esetben torz kifejeződése a teljesítménynek; a vagyonosodás mögött gyakran nincs valóságos és arányos teljesítmény; a gazdasági szabályozásban sok a bizalmi tőke leépülését okozó esetlegesség, az ad hoc politikai megfontolások által vezérelt kedvezményezés vagy diszkriminálás; igen gyenge vagy inkább lefelé mutató a társadalmi mobilitás trendje; bizonyos kormányzati akciók (lásd a CEU ellenit) kifejezetten gyengítik az országról alkotott képet, gyengítik a versenyképességet érzékenyen befolyásoló jó hírnevét és tőkevonzó képességét; Paks II. hosszú távú versenyképességi kockázat. A sort folytatni lehetne, de bizonyára ez is elegendő annak belátására, hogy a magyar gazdaság versenyképességi »fordulata« mélyre ható rendszerszerű változásokat feltélez. Az NVT életre hívása azonban inkább pótcselekvés, mint a probléma megoldásának kulcsa.”