„Legutóbbi tartományi szintű vereségük után egyre kevesebb esélyük van megnyerni a szeptemberi német parlamenti választásokat Martin Schulz szociáldemokratáinak. Bár az Európai Parlament – Magyarországon igencsak kétes megítélésű – egykori elnökének reaktiválása a télen elindította a baloldali pártot a népszerűségi listákon, és már-már meg is szorongatták a kereszténydemokrata CDU-t, most mégis úgy tűnik, Schulz nem lesz képes legyőzni az országot már tizenkét esztendeje irányító Angela Merkelt.
Esélylatolgatásokba bocsátkozni hálátlan dolog, de van olyan nézőpont, amelynek alapján kijelenthetjük, hogy a harsány brüsszeli bürokratának eleve nem sok esélye volt erre. A szociáldemokraták ugyan a CDU-val szemben markánsan baloldali politikát hirdettek, valójában ugyanannyira nyitottak a nemzetköziség, illetve a globalizáció irányába, mint Merkelék. Csakhogy az utóbbi egy-két év szerte a világban lebonyolított választásait látva egyre többen vélik úgy, hogy ma már a politikai erők közti versengésben nem a baloldali-jobboldali felosztás, inkább az úgynevezett nativista–globalista szembenállás a mérvadó. Euroszkepticizmus, bevándorlásellenesség, globalizációkritika – ez jellemzi a fősodorhoz tartozó pártoktól élesen elkülönülő nativistákat. Velük szemben állnak a nemzetközi egyezményeket és együttműködést pártoló, illetve a nemzetközi kereskedelem akadályait lebontani vágyó globalisták.
Wilders veszített, Le Pen a második helyre szorult, az AfD-t pedig belső viszályok gyengítik.
Világméretű jelenség ez, amely a francia elnökválasztáson igencsak markánsan megmutatkozott, amikor két, egymástól gyökeresen eltérő világnézetű jelölt, a globalizációpárti Emmanuel Macron és a nacionalista Marine Le Pen nézett farkasszemet egymással. De a nativista–globalista szembenállás megfigyelhető volt az amerikai elnökválasztáson, sőt – bár ott nem konkrét jelöltek versengtek – az Egyesült Királyság európai uniós tagságáról döntő brexitnépszavazáson is.
Kis túlzással elmondható, hogy a nemzetköziségben ugyanannyira bízó Martin Schulz ebben a koordináta-rendszerben mindössze egyfajta fapados Angela Merkelként képes megjelenni. Hiszen míg a kancellár asszony – néhány megkérdőjelezhető döntése ellenére – gazdaságilag jó helyzetbe kormányozta a válság utáni Németországot, addig az európai uniós projekt, amelynek Schulz az egyik arca lett, még mindig akadozik. Merkelt sokan bírálják a bevándorlás – vélt vagy valós – félrekezelése, illetve a Willkommenskultur körüli hercehurca miatt, ám a kritikusok aligha fognak helyette a minduntalan a közös európai bevándorláspolitika szükségességét hangoztató Schulzra szavazni.