Ez a Twin Peaks már nem az a Twin Peaks, és ez így is van jól

„Az új Twin Peaks sokkal jobban emlékeztet a Tűz, jöjj velem!-re (csak lényegesen jobb annál), mint a klasszikus sorozatra, vagy mondhatjuk azt is, hogy olyan, mint a klasszikus sorozat utolsó részének vörös szobás ámokfutása: tömény, durva, nehezen dekódolható és koncentrált cselekményvezetésű, ráadásul – lévén, nem országos csatornán, hanem a Showtime-on fut (nálunk az HBO-n/HBO GO-n) – szexualitás és erőszak terén sem szégyenlősködik. Vagyis aki a régi dolgok rutinszerű felmelegítésére vágyik (ld. X-akták), az csalódni fog, és meg is érdemli, mert nyilván egyáltalán nem ismeri Lynchet: őt nem érdekli az elvárásod és a komfortzónád, így többek között a nosztalgiafaktornak is csak nagyon-nagyon ritkán enged (pl. a második rész édes-keserű lezárásában). Teljesen szabad kezet kapott a csatornától, és ez látszik is.

Ez a sorozat maga a szürrealizmus gyönyörűsége, a bizarrhoz, a groteszkhez énekelt óda, az idegenségérzet tömény, vénába lőtt túl-adagja. Az egyik legsajátosabb jellemvonása, hogy sosem tudhatod, mennyi jelentősége lesz később az aktuális látottaknak, és hová fognak kifutni. Lynch egy öntörvényű zseni, aki azonban – különösen a 2000-es években – ronda baklövésekre is képes, és ez a maga metás-tekervényes módján csak még nagyobb és még érthetetlenebb élménnyé faragja a Twin Peakset. Vajon az éppen futó jelenetnek lesz komoly következménye? Vagy csak egy véletlenszerű inzert a történetmesélés egyébként sem szabályos forgatagában? Lyncnek a maradék gyógyszere is elgurult, amikor írta? Esetleg épphogy egy zseniális sztoriív elengedhetetlen része? Vagy talán Lynch csak direkt baszakszik velünk? Annyi biztos, hogy immár a sötétség erői ellen folyik a küzdelem, vagyis a széria mindenképpen messzire jutott Laura Palmer »egyszerű« gyilkossági ügye óta.”