Új Selyemút

„Szijjártó már említett, távolról sem példátlan pragmatizmusa a válasz arra, hogy néhányan húzzák a szájukat Orbán Viktor protokolláris koszorúzása miatt a Tienanmen téren. Az ideológiai fenntartásokhoz mindenkinek joga van, az pedig már szerencsére bebizonyosodott többször, hogy a politikai rövidlátást hatékonyan tudja gyógyítani a kormányzati felelősség. A magyar–kínai stratégiai partnerség ugyanakkor egy egyszeri »poénnál« jobban szúrja a kormány liberális ellenfeleinek szemét. Orbán kínai sikerét értelemszerűen csak fanyalgás fogadhatja, hiszen Kína nem a liberális Nyugat, és hát bizonyos sajátos világnézetekben egy obamai fejsimi is többet érne, mint egy stratégiai partnerség Kínával. Trump már egy bonyolultabb kérdés, ugye, hiszen amerikainak amerikai, de nem igazán liberális, a haladók szimpátiáját csak akkor tudja átmenetileg elnyerni, ha lebombáz valamit.

Attól azért mondjuk nem tartok, hogy maholnap »Állítsuk meg Pekinget!« plakátokkal szellemeskedne a liberális ellenzék, ez ugyanis vékony jég, hiszen míg az oroszokat gyalázni polkorrekt és elfogadott, addig a kínaiakat már ugye némileg problematikusabb. Pár szabad Tibetet követelő pólót azért még lehet, hogy le tudnak porolni.

A realitás tehát az, hogy Új Selyemút márpedig van, és aki lemarad, az kimarad.”