Készüljünk: így fog hétfőn megbukni Olaf Scholz
Jön a bizalmi szavazás a Bundestagban, majd februárban az új választás.
Marine Le Pen győzelme esetén Németország arra törekedne, hogy életben tartsa az euró-zónát, szövetségesek gyűrűjével kerítse be Franciaországot.
„Az Economist németországi blogjának (Kaffeeklatsch) szerzője már a francia elnökválasztás első fordulójának napján megírta, hogy annak végeredménye inkább fogja érinteni Németország Európában elfoglalt helyét, mint a németországi választások, amelyeken az emberek 80 százaléka Emmanuel Macronhoz hasonló jelöltekre fog szavazni.
Természetesen Marine le Pen volna a rémálom szcenárió. Ebben a helyzetben Németország arra törekedne, hogy életben tartsa az euró-zónát, szövetségesek gyűrűjével kerítse be Franciaországot (itt a szerző, Thorsten Bennerre, a berlini Global Public Policy Institute munkatársára hivatkozva, a Benelux- és a skandináv országokat, valamint Olaszországot és Spanyolországot említi), és támogassa a Le Pen-ellenes többséget a francia törvényhozásban).
A Németország szempontjából legelőnyösebb jelölt termszetesen Emmanuel Macron volna, akinek a nézeteit az Economist bloggere főként a márciusi berlini fellépése ( ) alapján ismerteti. Ő úgy látja, hogy nem csak az SPD, hanem a CDU vezetőinek a többsége is örömmel fogadná a győzelmét. Bár – mint írja – a Macron által körvonalazott új francia-német alku a német vezetők egy részét, akik nem szeretnének a dolgok jelenlegi állásán változtatni, zavarja, az Economist szerint az „nem teljesen valószerűtlen. A befektetésekre, a határok kérdésére és a védelmi problémákra koncentrálva, egyensúlyba hoz olyan dolgokat, amelyekre Franciaországnak van szüksége, olyanokkal, amelyek Németország számára fontosak. Berlinben mindenestre, különösen a külügyminisztériumban, vannak támogatói.”
A blog befejező mondata igencsak fején találja a szöget: »Németország egy komoly nehézséggel szembesül, ha Macron győz és meglesz a parlamenti többsége: milyen messzire menjen el egy ilyen új alku keretében? Berlin örömmel venné, ha ez lenne a legfőbb gondja.«
Mivel Franciaországban kezd komolyabbá válni a választási kampány (már abban az értelemben, hogy a május 7-i második forduló nem tekinthető egyértelműen lefutottnak, vagyis nem zárható ki, hogy végül is Marine Le Pen fog nyerni), érdemes elgondolkodni azon, hogy Németország egy ilyen – az EU-t és az euró-zónát alapjaiban megrengető helyzetben – tényleg milyen szövetségesekre is számíthat. Ugyanakkor – ha jól meggondoljuk – szövetségesekre akkor is szüksége lesz Németországnak, ha Macronnal együtt belevág az EU és az euró-zóna strukturális átrendezésébe.”