Nincs igény az igazságra

„A kormánypárt fővárosi szavazóinak aránya 19-ről 10-re, a diplomás szavazóké 17-ről 10 százalékra csökkent. Számít egy ilyen adat a Fideszben?

Persze. Ugyanakkor mindenki csak a sajátjának vélt közvélemény-kutató adatainak hisz. Mi is – mármint a Tárki – azt mértük, hogy a CEU-botrány és a tüntetések ellenére a Fidesz szavazótábora nagyjából változatlan. De azokban az elemzésekben nem hiszek, amelyek a belső szerkezetről is nyilatkoznak egy ezerfős minta néhány tucat megkérdezettjének véleménye alapján. Párszázaléknyi változás amúgy sem jelentős, hibahatáron belüli érték.

A 2002-es választás pont az ilyen pár százalékokon múlott.

Az intézetek valóban az utolsó pillanatban is Fidesz-előnyt mértek. Mi is tévedtünk, a többiek is. Ennek az volt az oka, hogy az MSZP 2002-ben – valószínűleg Ron Werber tanácsára – a Magyarországon akkor még ismeretlen door to door technológiát alkalmazta. Az MSZP aktivistagárdája a lakásukban kereste fel és győzte meg az embereket: menjenek el szavazni Orbán ellen. Miközben általában négy-ötmillió ember szokott részt venni egy választáson, 2002-ben hatmillióan szavaztak.

 A Fidesz 2006 óta épülő Kubatov-listája is ezen az elven alapul, úgy tudni, aprólékosan feltérképezi a szavazótábor belső összetételét.

Ezekből a listákból inkább arról kapnak információt, hogyan lehet megváltoztatni az emberek attitűdjét és véleményét.

A fideszes hátterű Nézőpont és Századvég eredményeit befolyásolhatja, hogy a Fidesznek kedvező eredményeket szeretnének felmutatni?

Előfordulhatnak kisebb csúsztatások, de nem ez a jellemző. Még a tevékenysége alapján számomra elfogadhatatlan Századvégről sem feltételezem, hogy adatot hamisítana. Más történik. Amikor az MSZP 2002-ben megnyerte a választást, az akkor még velem családilag is jó kapcsolatban lévő Gyurcsány Ferenc azt mondta: Tamás, ne haragudj, mi csak a politikailag megbízható emberekkel és intézetekkel vagyunk hajlandók dolgozni. Márpedig a Tárki nem volt az, függetlenként az igazságot akarta megmutatni.”