Tarlós István megtáncoltatta a csodálatos olasz filmcsillagot
„Kicsit várni kellett rá, de csak összejött” – emlékezett vissza a volt városvezető.
Az Egy sötétebb mágiában a négy párhuzamos világbeli London úgy rétegződik egymásra, mint négy papírlap.
„Schwab a The Near Witch-ben egy mocsár szélén tengődő faluról írt, az Archívumban egy régi épületet és egy alagútrendszert vázolt fel, az Egy sötétebb mágiában pedig végre grandiózus háttérvilágot teremtett. Azt az érzetet keltette, hogy a négy London a leírt sorokon túl is létezik, tele van további felfedezésre váró titkokkal, zugokkal (és ugyanez valóban elmondható Rowling varázslóvilágáról is). Schwab végig következetesen megkülönböztette a mágia jellegét az egyes világokban; például Vörös Londonban az épületeket a divat szerint módosítják, bontják és újjáépítik; Fehér Londonban kannibalizmusra vetemednek az elkeseredettek, ha varázslatot neszelnek valakiben. És rengeteg apró mágikus részlettel gazdagította a képet, mint például Kell csodakabátjával, amely tulajdonképpen bizonytalan számú és kinézetű kabát egybeolvasztva, és ki-be fordítással lehet váltogatni közöttük. Ötlet, ötlet hátán, és alig vártam, hogy a következő oldalon valami új és meglepő varázslatról olvassak.
A regénynek abszolút a háttérvilág az erőssége, és ez ellensúlyoz kisebb hiányosságokat. A karakterek többször erőltetett döntéseket hoznak (de most komolyan, sorra megállapítják, hogy hülyeség, amit tenni készülnek, de csak azért is megteszik, és bebizonyosodik, hogy tényleg hülyeség volt), túlságosan éreztem az írói kéz terelgetését. Másrészről az előre borítékolt kimenetelek helyett Schwab többször is meglepetést okoz. A romantika végig takaréklángon marad, de Kell és Lina között azért a vonzalom csírája bőven megvan.”