„Magyarországon amúgy is nagyon kiegyensúlyozatlan a lakásszektor: a lakások kevesebb, mint 6-8 százaléka piaci albérlet (4 százalék bejelentett), ami a fentiek miatt csökken. Van emellett olyan 3 százaléknyi önkormányzati bérlet, ami szintén csökken. Szóval ha tulajdonra nincs esélye valakinek, akkor egyre kevésbé van egyáltalán lakhatásra.
Az látszik, hogy kiterjedt szociális bérlakás-állomány megteremtésében nem érdekelt a kormány, de ezen túl lennének más lehetőségei is a lakhatási szegénység csökkentésére és a lakhatási válság kezelésére. Néhány ötlet: megfelelő segítséget nyújtó normatív lakásfenntartási támogatás, hatékony adósságkezelési szolgáltatás, lakhatási típusú megoldás a hajléktalanságra a közterületen élők büntetése helyett, energiafelhasználás mennyiségét csökkentő intézkedések, lakhatási szegregáció felszámolása, szociálisan célzott állami lakhatási kiadások. A Habitat pedig hosszú távú, megfizethető árú lakáskiadás adójának csökkentését, nonprofit lakástársaságok létrehozását és támogatását, valamint a lakásbérlő és -bérbeadó jogainak és kötelezettségeinek jobb szabályozását indítványozza
Azonban mi van ehelyett: CSOK, csökkentették az új építésű ingatlanok áfáját, lakás-takarékpénztári megtakarítások és lakáshitelek támogatása. Csupa olyan lépés, ami a felső középosztály tulajdonszerzését segíti: azoknak a zsebébe rak az állam plusz pénzt, akiknek csak amiatt van erre szükségük, hogy még nagyobb, vagy még több ingatlanuk legyen. Ezzel párhuzamosan pedig eltörölték a központi lakásfenntartási támogatást és adósságkezelési szolgáltatást, amik a szegényebbekre céloztak.
És hiába hazudják azt kormányoldalról, hogy a CSOK »százezreknek« szól, valójában eddig alig többen, mint tízezren igényelték. Ebből a cikkből kiderül, hogy akiknek szükségük lenne ilyen támogatásra, azok szinte mind ki vannak zárva belőle.
A gazdagabbak tovább gazdagodhatnak, a szegények alibiből kapnak némi könyöradományt, a többiek pedig le vannak szarva: így néz ki a jelenlegi állami lakáspolitika.”