A gazdagabbak tovább gazdagodhatnak, a szegények alibiből kapnak némi könyöradományt, a többiek pedig le vannak szarva: így néz ki a jelenlegi állami lakáspolitika.
„Magyarországon amúgy is nagyon kiegyensúlyozatlan a lakásszektor: a lakások kevesebb, mint 6-8 százaléka piaci albérlet (4 százalék bejelentett), ami a fentiek miatt csökken. Van emellett olyan 3 százaléknyi önkormányzati bérlet, ami szintén csökken. Szóval ha tulajdonra nincs esélye valakinek, akkor egyre kevésbé van egyáltalán lakhatásra.
Az látszik, hogy kiterjedt szociális bérlakás-állomány megteremtésében nem érdekelt a kormány, de ezen túl lennének más lehetőségei is a lakhatási szegénység csökkentésére és a lakhatási válság kezelésére. Néhány ötlet: megfelelő segítséget nyújtó normatív lakásfenntartási támogatás, hatékony adósságkezelési szolgáltatás, lakhatási típusú megoldás a hajléktalanságra a közterületen élők büntetése helyett, energiafelhasználás mennyiségét csökkentő intézkedések, lakhatási szegregáció felszámolása, szociálisan célzott állami lakhatási kiadások. A Habitat pedig hosszú távú, megfizethető árú lakáskiadás adójának csökkentését, nonprofit lakástársaságok létrehozását és támogatását, valamint a lakásbérlő és -bérbeadó jogainak és kötelezettségeinek jobb szabályozását indítványozza
Azonban mi van ehelyett: CSOK, csökkentették az új építésű ingatlanok áfáját, lakás-takarékpénztári megtakarítások és lakáshitelek támogatása. Csupa olyan lépés, ami a felső középosztály tulajdonszerzését segíti: azoknak a zsebébe rak az állam plusz pénzt, akiknek csak amiatt van erre szükségük, hogy még nagyobb, vagy még több ingatlanuk legyen. Ezzel párhuzamosan pedig eltörölték a központi lakásfenntartási támogatást és adósságkezelési szolgáltatást, amik a szegényebbekre céloztak.
És hiába hazudják azt kormányoldalról, hogy a CSOK »százezreknek« szól, valójában eddig alig többen, mint tízezren igényelték. Ebből a cikkből kiderül, hogy akiknek szükségük lenne ilyen támogatásra, azok szinte mind ki vannak zárva belőle.
A gazdagabbak tovább gazdagodhatnak, a szegények alibiből kapnak némi könyöradományt, a többiek pedig le vannak szarva: így néz ki a jelenlegi állami lakáspolitika.”
Stratégiai hiba a Tisza részéről Kapitány, Orbán Anita és Kármán András szerepeltetése. Nem véletlen, hogy Lázár János mondatait próbálja életben tartani az ellenzék. Trükkökkel manipulálnak a baloldali elemzők annak érdekében, hogy a Tisza fölényét kommunikálhassák.
Tisztázzunk akkor valamit.
Hallom az este arról hazudtál, hogy a ti programotok 140 oldalas lesz és készül.
Igen, ez is kötelező olvasmány, már persze ha nem vagy agyhalott tisza-szektás, és/vagy rohadék propagandista vagy „politikus” ugyanott.
Indul a nemzeti petíciós ívek postázása, március végéig várják vissza a kitöltött íveket.
A biztonságpolitikai szakértő szívesen leülne vitázni bárkivel, de eddig még nem hívták.
Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni... Az ember egy kis időre elfordítja vigyázó szemeit az uniós birodalmi központról, erre ott az üvegkalickákban már ismét feltalálták a spanyolcsizm… spanyolviaszt. Most épp a Demokráciapajzs fantázianevű kezdeményezéstől dobtam egy hátast. Demeter Szilárd írása.
A Dnyeszter-melléki konfliktus rendezése körül egyre élesebb a feszültség: Ukrajna katonai fellépést szorgalmaz, miközben Moldova tart a következményektől. Szakértő szerint a térség destabilizálása nemcsak Moszkva, hanem Kijev irányából is reális kockázat.
