Ha nem cselekszünk, az EU széthullása következik

„A többsebességes Európával a Nyugat jó eséllyel a Lajtáig magára húzza azokat a krízisövezeteket, amelyek következményeivel – benne a menekültválsággal, a politikai bizonytalanság, a potenciális vagy tényleges fegyveres konfliktusok régióival, a geopolitikai térvesztéssel – már most sem igazán tud mit kezdeni. A többsebességes Európa jelentette taktikai visszavonulás ráadásul nem csak a periféria lemorzsolódó országait destabilizálja, de Európa „előterében”, a Nyugat-Balkánon, a mediterrán térségben is a feszültségek növekedéséhez vezet. Európa vezetői talán a meglevő konfliktusokat akarják csökkenteni a több sebességgel, de helyette a konfliktusok sokasodását fogják kapni.

Mire volna akkor mégis szükség az Európai Unióban?

1. Egyértelművé kell tenni, hogy az Európai Unió nem csupán egy gazdasági együttműködés, egy szabadkereskedelmi övezet, hanem egy olyan politikai és értékközösség, amelynek vannak alapelvei, megkérdőjelezhetetlen normái és ezek betartását célzó szabályai. (...)

2. Mindennek megvalósításához megfelelő intézményekre és eljárásokra van szükség. Olyan szabályoknak, amelyek betartatására nem képes a közösség, nincs értelmük. (...)

3. Az EU intézményeinek és az európai döntéshozóknak meg kell érteniük a kontinensen belüli egyensúlytalanságok kritikus jelentőségét. (...)

4. Európa politikai közössége nem építhető fel a társadalmi szolidaritás mellőzésével. A tagállamok közti hat-nyolcszoros átlagjövedelmi különbségekre, a szociális védelem szélsőségesen különböző mértékére nem lehet stabil európai közösséget, társadalmat építeni. (...)

5. Mindehhez azonban olyan politikai tőkére, és azt megalapozó hitelességre van szüksége az uniós intézményeknek, amellyel jelenleg nem rendelkeznek.”