A propagandára nem lehet válasz a sajtó vegzálása!

„Teljesen felesleges a propagandamédiát vegzálni – ha kiütéssel lenyomjuk az egyiket, jön helyette egy másik, és felveszi a fonalat. Ahhoz, hogy ezt a szörnyeteget lenyomjuk, a baj forrását kell megtalálni. Nem az újságírók fejéből pattan ki az a sok agyrém, Mészáros Lőrincek és Andy Vajnák (magyarán a Fidesz) kezében futnak össze a szálak. Ha tisztességes, független sajtót akarunk, olyan politikai környezetet kell teremteni, amiben ez megvalósulhat. Egyszerűbben: ha ezt a kormányt valaki leváltaná, okafogyottá válna a közmédiától a megyei lapokig ívelő propagandagyár működtetése is. Ez például lehetne a pártként fellépő Momentum kitűzött célja – kár, hogy helyette a 15 perces kétes hírnevet hozó akciót választották.

Nem bejárkálni, nem rossz példát mutatni, nem elhajtani az újságírót meg összeköpködi a kocsit. Nem lehet pusztán népszerűséghajhászásból úgy tenni, mintha elsőként mutatnánk rá a kormánypropaganda álságaira – hiszen ezt évek óta tesszük sokan. Küzdünk.

És ha a helyzet eszkalálódik, akkor mit nyerünk? Semmit. Ha a kormánypárti politikusok nem nyilatkoznak ellenzéki lapoknak, és ellenzéki politikusok sértegetik erre hivatkozva a kormánypárti médiát, az semmivel sem jobb, mint amikor az oviban azon megy a purparlé, hogy ki vette el először a körteformát a másiktól, és emiatt kinél lehet hosszabb ideig a piros dömper.

Mert ha az ország döntéshozói, és az erre a pozícióra ácsingózók ezen a szinten megrekednek, akkor mit várunk a néptől?

Vegyük észre: azzal, hogy a kormánypropaganda torz világképet sugároz, máris sikerült a gyűlöletet olyan szintre emelni, ami agresszióba torkollik.

Ugyanez igaz az EchoTV összeköpködött autójára, Halász Júlia kirángatására a nyilvános lakossági fórumról, és az Origo szerkesztőségében engedély nélkül lefilmezett újságírókra is.

Átléptünk egy határt, de még vissza lehet fordulni. Ehhez józan észre van szükség. Van ebből még valakinek?”