Utolsó békeéveinket éljük?

„Százötven éve a kiegyezéskor, 1867-ben legtöbben úgy vélték, a megállapodás, következésképpen a béke örök időre szól. Soká tartott valóban. Közel ötven esztendőn át képes volt elfogadtatni, hogy az érdekellentétek túlhaladottak, a boldogulásnak a természeti csapásokon kívül semmi sem állja útját. Az emberek 1914 tavaszán is azt hitték, a háborút egyik hatalom se kockáztatja. Kitörésekor II. Vilmos német császár a következő kijelentésre ragadtatta magát: »Mire a falevelek lehullanak, katonáink otthon lesznek.« A pusztító harcok során a média nem átallotta propagálni: »A háború, amely véget vet minden háborúnak.«

A hadviselő felek arra végképp nem gondoltak, hogy a világégés véres forradalmakhoz vezet, a cári rendszer összeomlik, majd Oroszországban a bolsevikok, Németországban a nácik jutnak hatalomra. A nyugati politikusok többsége még 1938-ban is reménykedett, hogy a második világháború elkerülhető. Hiába írta meg Ortega y Gasset A tömegek lázadását, Oswald Spengler A Nyugat alkonyát, a közöny és a vakhit csekély kivétellel általános volt. Arra sem gondoltak, hogy Európa kettészakad, s a szembenállás kis híján atomháborúhoz vezet. A gyarmatbirodalmakban fel sem merült, hogy afrikai, közel- és távol-keleti uralmuk az utolsókat rúgja, végül kontinensnyi területek süllyednek káoszba és tömeggyilkos diktatúrákba.

A politikusok – tisztelet a kivételnek – a tanulságot százhárom éve, hetvennyolc éve és ma sem hajlandók levonni. A nyugat-európai jólét még van olyan szivárványos, hogy túlragyogja a láthatáron gyülekező felhőket. A kezdődő haláltáncnak a tavalyi kölni szilveszteri utcabálon tomboló nemi erőszak csak egy epizódja volt. A robbantásokat, késeléseket, gázolásokat az átlag európai már-már éppolyan megszokottnak tekinti, mint az autóbaleseteket. A józan, anyagias szemléletű németek, belgák, luxemburgiak, hollandok, dánok, svédek többségének az sem szúr szemet, hogy a kevéssé hatásos biztonsági intézkedések és a menekültek ellátása milliár­dokba kerül. A pénzt reménytelen integrációs programokra fordítják, ráadásul, ha közvetve is, az embercsempészeket súlyos összegekkel támogatják. Tízezrek fúlnak a Földközi-tengerbe. Ki tudja, hányan halnak meg az úton, többek közt levegőtlen furgonokban?”