A közösségek védelmében

„Nem szabad azonban elfelejteni, hogy az emberi történelem alapkövei mindig is a közösségek voltak: szűkebb és tágabb család, törzs, nemzet. Napjainkban a két folyamat túlzott térnyerése kikezdi a közösségek több ezer éves szerepét: az egyén mindenek fölé helyezése és az uniformizált, egyesült emberiség ideája figyelmen kívül hagyja, hogy az ember társas kapcsolatai és közösségek segítségével éri el kiteljesedést.

Sokan tekintenek úgy a globalizációra, mintha az már megnyerte volna a csatát, és győzelme elhozna egy »fejlettebb« állapotot, a nemzetek és egyéb közösségek pedig idejétmúlt struktúrák lennének. Ez azonban szerintem egyszerűen a lineáris marxista történelemszemlélet átgyúrása, ami szerint az emberiség folyamatosan fejlődve majd elér egy tökéletes aranykorba. Mindegy, hogy ez a proletár világforradalom vagy a globális liberális állam, a lényeg ugyanaz: hirdetői azt gondolják, hogy egyedül az általuk képviselt „izmus” hozhatja majd el ezt a „gyönyörű jövőt”.

Ugyanakkor feltételezzük egy pillanatra, hogy a globalizáció valóban győzedelmeskedett, és már csak idő kérdése, hogy az egész világ egybeforrjon a nyugati liberális normák zászlaja alatt. Mi lehet a folyamat teljes beteljesülése az emberiségnél kisebb közösségek eltűnése után? A globalizációs folyamat és az individualizmus erősödése egyszerre zajlik a világban, és végül egymással »kerülnek szembe«. Mi történik, ha végül az individualizmus szétfeszíti a »nagy egységet«, vagy fordítva: a globalizáció elnyeli az egyén különállását és ugyanolyan emberek ugyanazt gondolva szinte kollektívaként élnek majd? Mindkét lehetőség disztópiákba illő rémtörténetet eredményezhet. Ha az individualizmus hatására atomjaira hullik a közösségek rendszere, akkor vajon minden kezdődik elölről, vagy egy közösségek nélküli »anarchia« alakul ki, ahol az egyének gazdasági érdekein és akaratán kívül nem létezik többé semmi?”