A könyvek halála: így pusztítja el a közöny nemzetünk történetét

Azzal, hogy nem olvasunk, nem csupán kimaradunk valamiből, hanem a magyarság önarcképét hagyjuk a semmibe veszni. A magyar regény nem vitrindarab, a magyar regény: tükör.

A kötet első része, ami az olvasásról, a könyvekről, a könyvtárakról szólt, volt számomra a legerősebb.
„A cikkekben megismerhetjük Gaimant, hogy milyen könyvekért, képregényért rajongott, hogyan vágott bele az írásba, a képregényrajzolásba, mi volt a véleménye a képregény-üzletekről a 90-es években. Mivel viszonylag jól ismerem az életművét, ezért tényleg jó szórakozást nyújtottak azok az írások, amik megmutatták hogyan készültek az egyes könyvek, vagy akár a Tükörálarc film, amit jó pár éve néztem meg.
Voltak olyan részek, amik bevallom untattak - a számomra teljesen ismeretlen fantasy írókról szóló, vagy zenészekről szólóak, ezeket csak átfutottam. Jó volt, hogy tavaly már megismerkedtem Amanda Palmerrel - Gaiman felesége - , róla is olvashatunk pár cikket, úgymond a sztori másik oldalát is látjuk.

Érdekes gyűjtemény, jó írások, és nagyon tetszett a bennük megjelenő filozófia - az olvasástól kezdve az alkotás folyamatáig. (És 'csakazértis' olvastam a héten a buszon, hogy lássák az emberek - olvasni jó ;) )”