Tarlós István megtáncoltatta a csodálatos olasz filmcsillagot
„Kicsit várni kellett rá, de csak összejött” – emlékezett vissza a volt városvezető.
A kötet első része, ami az olvasásról, a könyvekről, a könyvtárakról szólt, volt számomra a legerősebb.
„A cikkekben megismerhetjük Gaimant, hogy milyen könyvekért, képregényért rajongott, hogyan vágott bele az írásba, a képregényrajzolásba, mi volt a véleménye a képregény-üzletekről a 90-es években. Mivel viszonylag jól ismerem az életművét, ezért tényleg jó szórakozást nyújtottak azok az írások, amik megmutatták hogyan készültek az egyes könyvek, vagy akár a Tükörálarc film, amit jó pár éve néztem meg.
Voltak olyan részek, amik bevallom untattak - a számomra teljesen ismeretlen fantasy írókról szóló, vagy zenészekről szólóak, ezeket csak átfutottam. Jó volt, hogy tavaly már megismerkedtem Amanda Palmerrel - Gaiman felesége - , róla is olvashatunk pár cikket, úgymond a sztori másik oldalát is látjuk.
Érdekes gyűjtemény, jó írások, és nagyon tetszett a bennük megjelenő filozófia - az olvasástól kezdve az alkotás folyamatáig. (És 'csakazértis' olvastam a héten a buszon, hogy lássák az emberek - olvasni jó ;) )”