Kié lesz a magányos tömeg szíve?

„A szintén bulira vágyó, érett korú tüntető meghatódva látja, ahogy a fiatalok megtalálják a helyzet egyedüli feloldását: felelősen elszórakoztatják magukat a megszállt körúton, aztán hajnali ötkor hazamennek, ahogy a házibulik után szokás. Lázadni, hülyéknek azt mondani, hogy hülyék, aztán táncolni egy kicsit, aztán megint röhögni a hatalom agylágyult mondatain, színtiszta öröm.

De meddig, borong a sokat látott tüntető, aki attól is tart, hogy ezt a tanácstalanul kóválygó, magányos tömeget egyszer csak ellopja egy erő, felhasználja és harcba küldi az új hatalom ígéretével, amely még tisztának és ártatlannak tüntetheti fel magát. Talán a szélsőjobboldali Fidesszel helyet cserélő Jobbik? Talán egy új mozgalom, amely végre nem szűnik meg szinte a születésével egy időben? Vagy talán a rendszer profi provokátorai szabadítják el és viszik vak pusztításba? Ez a társaság, amely most tüntet és pár nap alatt kicsit más országot csinált Magyarországból, nem, legyünk józanok, más várost csinált Budapestből, egyszerre jobb- és baloldali, konzervatív és liberális, vagyis nem a világnézete írja le elsősorban, hanem a tenni akarása. Történjen már valami, az ég szerelmére. És a rendszer arroganciája talán vezetőt is szült a tömeg élére: Gulyás Márton mozgalma akár formát is adhat a vágyaiknak.

De kié lesz a szívük?”